Nagy önkormányzati sajtó kis hibákkal. Vagy fordítva. 

December első hetében rangos kulturális események részesei lehetnek a debreceniek. Ezeket harangozta be a város nevét viselő mindenpostaládás heti ingyenes kiadvány legutóbbi számának egyik cikke, méltatlanul hátul, a 16. oldalon. A Könyvvel könnyebb cím alatt megjelent publikációban, ami az irodalmi napokra és a könyvszemlére igyekezett irányítani az olvasók figyelmét, az alábbiakat is olvashatjuk:

Nem feltételezzük a nyilatkozóról, hogy a két éve halott Sütő Andrást élőnek véli, olyannyira elevennek, hogy még a jeles eseményeken is fellép. Azt sem gondoljuk, hogy a cikk szerzője ne tudná, kicsoda Sütő, s hogy fizikai valójában már nincs köztünk. Az sem fordult meg a fejünkben, hogy az önkormányzati kiadvány szerkesztői, lektora ne értesültek volna a halálhírről. Egyszerűen hiba történt valahol a gépezetben, aztán ahogy szokott, végigsunnyogta a szerkesztőségi munkafolyamatokat, alattomosan megvárta, míg kinyomtatják, kézbesítik, hogy aztán jól beleröhöghessen az olvasó képébe. Megesik az ilyesmi a rangos sajtóorgánumokkal is. Ilyenkor szokás alaposan kinyomozni, hogy ki vétett, kinek a kezén ment át a butaság, és aztán jól megbüntetnek mindenkit, hogy nyugdíjas koráig se felejtse el a vaskos bakit, talán akkor nem vét ismét ekkorát. Ilyenkor szokás kissé visszavenni a nagyképűségből, testhezállóbbra cserélni a nagymellényt, a tudat mélyéből előkotorni a rég elfeledett alázatot, a szakma és az olvasók iránti alázatot, és leporolni – ha volt egyáltalán valaha efféle dolog a tudatban.

Megdöbbentő példányszámadatok a Matesz honlapján.

Láttad, mekkorát esett vissza az Inform Média napilapjainak eladása? Lehetséges ez? – e szavakkal hívta fel figyelmemet egyik régi, sokat tapasztalt kollégám a Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség (Matesz) honlapján látható friss adatokra.

Nézzük! Az Észak-Keleti Napló értékesített példányszáma 2008. harmadik negyedévében napi 89 692. Hogy a nagyságrend érzékelhető legyen, pillantsunk rá az előző évek adataira. 2007. második félévében 143 636 példányt adtak el naponta, 2006. második félévében 153 425 példányt, 2005. második félévében 156 397 példányt, 2004. második félévében 158 768 példányt.

De mi az az Észak-Keleti Napló? Mert valójában ilyen újság nincs. Az osztrák tulajdonban lévő Inform Média három megyei napilapját, a Hajdú-bihari Naplót, a borsodi Észak-Magyarországot és a szabolcsi Kelet-Magyarországot futtatja ezzel az elnevezéssel, „ernyő márkanévvel”, merthogy a három különálló lap összeadott példányszáma jobban mutat a különböző listákon, különösen a hirdetők, az ügynökségek számára készített kiajánlásokon, bár mindenki tudja, hogy valójában egy matematikai műveletről van szó. 

De térjünk vissza a számokhoz! Mint látható, 2004 és 2007 között 10 százalékkal esett az eladott példányok száma, ez nem kis szám, nagyjából mégis beleillik abba a trendbe, amelyik a napilapok eladási mutatóinak csökkenéséről árulkodik világszerte. A szeriőz lapok kelendőségének visszaeséséről van tehát szó, miközben a bulvár lapok stagnálnak vagy éppen folyamatosan növekszik eladott példányszámuk. Ez a felismerés volt az, ami az Inform Média lapjait az utóbbi években egyre drasztikusabban a bulvár irányába tolta, de mint látható, kevés sikerrel. A megyei napilapok olvasói leginkább saját környezetük hírei iránt érdeklődnek, azokat a helyi információkat keresik, amelyek tájékozottá teszik őket saját világukban, megkönnyítik életüket, részesévé teszi őket a helyi közéletnek. Azt az olvasnivalót várják-várnák, amit máshol és mástól nem kaphatnak meg.

Aztán kapnak, amit kapnak. Választási lehetőség nincs, a magyar megyei sajtó monopolhelyzetben van, s ezzel gyakorta vissza is él.

De térjünk vissza ismét a számokhoz! Lehetséges-e, hogy egyik évről a másikra 54 ezerrel, több mint egyharmadával csökkenjen a három megyei napilap példányszáma? A mostani adat a hiteles, vagy a korábbi éveké? Esetleg a pontosságáról híres Matesznél írtak el valamit? De akkor miért nem tiltakozik az Inform Média? Vagy tényleg az olvasóknak lett elegük?

Decemberben pedig jön Aczél Géza bioverbális életképe. 

A két szomszédvár, a történelem során egymással termékeny rivalizálást folytató Debrecen és Nagyvárad kapcsolatait nem a hivatalos delegációk, szezonlelkesedésű politikusok fogják újjáteremteni, ismét tartalommal megtölteni, hanem a népek, az egyszerű lakosság, magyarok és románok, mi. Amikor innét oda átlibbenünk kirándulni, akár valami olcsóbb cuccot vásárolni, üzleti partnert keresni, netán koncertre. Nagyvárad közelebb van Debrecenhez, mint Miskolc, Szolnok vagy Szeged, Budapestről nem is szólva. Miért ne lehetne átruccanni egy színházlátogatásra. Mostanság épp A revizor megy Gogoltól, Racine Phaedrája (alább videó), decemberben pedig egy debreceni szerző ősbemutatójában részelteti közönségét a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata. 

Az Aczél Géza verseire alapozott, azokból épülő művet Timúrra várva (bioverbális életkép) címmel mutatják be december 5-én. A társulat honlapja szerint az előadás borzongató-mulatságos intellektuális élményt ígér.

Sürgősséggel vesz fel kölcsönt a galéria. A szocializmus szelleme a kiállítótermekből átlopakodott a büdzsébe. 

(Fotó: Napi Élet Blogmagazin)

Súlyos és kínos pénzügyekkel foglalkozik ma a debreceni közgyűlés. A reptéri kótyavetye mellett sürgősséggel tárgyalják a Modem hitelfelvételéhez szükséges kezességvállalást. A város kitüntetett figyelemmel övezett mintaintézménye nemrégiben ünnepelte második születésnapját, s természetesen akkor csak a szépre emlékeztek, bár a gondoknak voltak már előjelei. Tagadott előjelei.

Debreceni ellenzéki politikusok már idén februárban jelezték, hogy komoly gondjaik vannak az intézmény költségvetésével, a pazarlás vádját azonban visszautasította a Fidesz helyi frakcióvezetője. A szocialista képviselők bele akartak tekinteni a Modem szerződéseibe, kérésüket azonban közel fél évig visszautasította az intézmény vezetése, mígnem az ellenzéki képviselők bírósághoz fordultak, s csak a bírósági tárgyalás előtt részeltettek abban a kegyben, hogy megtehetik azt, amihez egyébként joguk van. Vizsgálódásuk eredményéről eddig nem tájékoztatták a nyilvánosságot, megteszi helyettük a mai közgyűlésre sürgősséggel benyomott előterjesztés. Idézetek következnek ebből:

„A MODEM Modern Debreceni Művészeti Közhasznú Társaság kiadásainak finanszírozhatósága érdekében szükségessé vált a MODEM Kht. hitelfelvétele. Tekintettel arra, hogy a folyószámlát vezető bankkal történt egyeztetés alapján a hitelfelvételt önkormányzati kezességvállaláshoz köti a bank, szükséges a kezességvállalás Közgyűlés elé történő terjesztése. Tekintettel a megindított hitelfelvételi eljárásra, valamint a lejárt szállítói követelésekre indokolt, hogy a Közgyűlés sürgősséggel tárgyalja az előterjesztést.”

„Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlése a 86/2008. (IV.24.) Kh. számú határozatával elfogadta a MODEM Modern Debreceni Művészeti Közhasznú Társaság 2007. évi közhasznúsági jelentését és egyszerűsített éves beszámolóját. A beszámolóból egyértelműen kiderül, hogy a 2007. évet a Kht. 53.934 E Ft veszteséggel zárta. Tekintettel arra, hogy az előző év eredményes volt, így 2007. év végére a Kht. saját tőkéje -38.053 E Ft.  

A Közgyűlés felkérte az ügyvezetést, hogy készítsen konszolidálási tervet, ez elkészült és azt a Pénzügyi Bizottság meg is tárgyalta. A konszolidálási tervből egyértelműen kitűnik, hogy bár a 2008. évet eredménnyel tudja zárni a Kht., azonban a saját tőke-jegyzett tőke arány helyreállításához szükséges mértékű nyereséget a Kht-tól elvárni irreális. Ennek alapján a saját tőke várhatóan a 2008. évi zárást követően is negatív előjelű lesz, s tekintettel arra, hogy ez már a második év lesz, amikor a Kht. az egymást követő két teljes üzleti évben nem rendelkezik a társasági formájára kötelezően előírt jegyzett tőkének megfelelő összegű saját tőkével, mindenképpen intézkedni kell a saját tőke-jegyzett tőke gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény által előírt értékének rendezésére.

Mindezeken túl a veszteség azt is eredményezte, hogy bizonyos számla mennyiséget a Kht. kifizetni nem tudott, azt áthúzta 2008. évre, ugyanakkor a 2008. évi számlák kifizetésére fedezete nincs. Jelenleg jellemzően 2008. augusztusától a mai napig lejárt számlakövetelése 42.757.595 Ft.

Mivel az önkormányzati támogatást – az 5 % tartalék kivételével – a Kht. felhasználta, s amennyiben a tartalékot is megkapja, akkor sem lesz meg a finanszírozáshoz szükséges fedezet, továbbá mivel az Önkormányzat többlettámogatást adni jelenleg nem tud, ezért a folyószámla hitel felvétele a járható út. 

A Kht. ügyvezetője tárgyalást folytatott a számlavezető OTP Bankkal és ajánlatot kapott 40 millió Ft folyószámla hitel biztosítására.”

„Ahhoz, hogy a Kht. a hitelt felvegye, az Önkormányzatnak kezességet kell vállalnia, azaz kezességi megállapodást kell aláírnia az OTP-vel, melynek értelmében mind a hitel összegére, valamint azok járulékaira a Kht. késedelmes teljesítése esetén vállalnia kell, hogy azzal az Önkormányzat bankszámláját terhelik meg.  

Tekintettel arra, hogy a probléma megoldására más lehetőség a jelenlegi helyzetben nem látszik reálisan teljesíthetőnek, ezért indokolt a folyószámla hitel felvétele és ahhoz az Önkormányzat kezességvállalása.” 

Súlyos pénzről van szó, majdnem ötöde annak az összegnek, amivel az önkormányzat idén támogatta a Modemet. Mennyi túlköltekezésért távolították el másfél éve a Csokonai Színház direktorát? Csányi János akkor a színház éves költségvetésének 4 (azaz négy) százalékos túlköltése miatt vált tarthatatlan személlyé. Hasonló sors várhat-e Gulyás Gábor Modem-igazgatóra, akit egykoron puccsszerű gyorsasággal szintén sürgősségi indítvány emelt a posztjára? A felelőtlen gazdálkodás miatt kipaterolják-e a korábban politikai szolgálatokat is tevő, ezért jelenleg nem véletlenül intézményvezető személyt? Következetes lesz-e a Csányival szemben könyörtelen városvezetés?

És a legfontosabb kérdés: ki fogja visszafizetni a gyorskölcsönt?

BLOGSZEMLE:

- az elállatiasodás fokozatai - Reklama

- 11 kérdés - Holdrabló

- BKV vs Volán-DKV. Melyik drágább? – Debrecen Blog

Nagyot álmodtak, most haszon nélküli eladásra készülnek. Privatizál a Fidesz. 

Ha a közgyűlés holnap rábólint – polgármesteri előterjesztésekre rá szokott –, akkor Debrecen gyakorlatilag annyiért adja el repülőterét és az azt üzemeltető cégét, mint amennyibe eddig került a városnak – vagy még annál is kevesebbért. Ez egy nagyon rossz üzlet. De kezdjük az elején!

Tavaly augusztusban nagy megdöbbenés és értetlenség övezte Kósa Lajos polgármester bejelentését: eladják a reptéri vagyont. A hivatalos indoklás arról szólt, hogy Debrecen repterét és az azt üzemeltető önkormányzati céget a „nagyobb forgalom generálása” érdekében kell kiárusítani, félhivatalosan meg azt lehetett tudni, hogy a város szorult költségvetési helyzete miatt szükséges a privatizációból származó bevétel. 

„A vételárral kapcsolatban a polgármester csak annyit árult el, hogy az értékesítésnek olyan összeget kell hoznia, ami jó befektetésként is értelmezheti a repülőtér egykori megvásárlását és fejlesztését. Ehhez adalékként: az önkormányzat kimutatása szerint eddig 4 milliárd 733 millió 158 ezer forintjába került a városnak a légikikötő. Az ennél valószínűleg lényegesen nagyobb vételárból befolyt összeget az önkormányzat fejlesztésekre, illetve egyes hitelkonstrukciók kedvezőbbé tételére fordítaná” – számolt be a reményekről az önkormányzati sajtó. Városházához igen közeli források szerint 8-10 milliárd forintos bevételre számítottak, s úgy gondolták, 2007-ben már előleget kaphat a város a reptér értékesítéséből, az adásvétel pedig 2008 elején történhet meg. Ebből semmi nem valósult meg.

Időközben a városvezetés módosított a bizniszt övező kommunikációján, mivel igen sokan felháborodtak Debrecenben, hogy míg korábban a magyar köztulajdon elsődlegessége mellett érvelt a Fidesz, most épp ennek ellenkezőjére készül: privatizálni akar, ráadásul külföldieknek. Kósa Lajos idén februárban már azt nyilatkozta a hvg-nek, hogy „amikor a repülőteret az önkormányzat privatizálni akarta, időben rájöttünk, hogy szándékunkat a városlakók többsége nem helyesli, ezért a tartós bérbeadás mellett döntöttünk”. A polgármester ugyanebben az interjúban annak a hitének is hangot adott, hogy „Lehet egy várost, sőt egy országot is úgy vezetni, hogy figyelembe vesszük, mit gondolnak a választók. A demokrácia nem felvilágosult abszolutizmus, amelyben én mondom meg, mi lesz jó nektek, és aszerint cselekszem, akár akarjátok, akár nem.” Mint ma már ismeretes, holnap a közgyűlés nem tartós bérbeadásról, hanem eladásról dönt, tehát ezek szerint mégsem lehet egy várost úgy vezetni, hogy figyelembe veszik, mit gondolnak a választók.

A tizenötödik hónapja húzódó ügyletet végig a titkolódzás jellemezte. Volt már itt hiszti a pályázók – és nem a pályázatok! – nyilvánosságra kerülése miatt, s holnap ismét zárt ülésen kívánja tárgyaltatni a Fidesz a titkosított előterjesztést. S ha úgy kívánja, úgy is fogja. A lakosság és a nyilvánosság előli bujkálás indokaként két dolgot emlegetnek a debreceniek: 1. csodák csodája, azzal a céggel akarja nyélbeütni az üzletet a városvezetés, amelyiknek nevét már tavasszal borítékolták a jól értesültek, amikor még négy potenciális vevőről volt szó; 2. a vételár csak a fele a remélt összegnek, nemhogy nyereség nem lesz a privatizáción, hanem veszteséggel zárja a kótyavetyét Debrecen.

Nézzük a számokat!

Tavaly nyáron azt nyilatkozták az illetékesek, hogy addig 4,73 milliárd forintjába került a városnak a repülőtér. Ma megtudtuk, hogy csak az idén 450 millió forintot vitt el az üzemeltetése. Ha csak ezt a két – önkormányzati információ alapján megismerhető – számot összeadjuk, akkor 5,18 milliárd forintot kapunk. Miről fog holnap dönteni a közgyűlés? A repülőteret üzemeltető céget 700 millió forintért adja el a város, a területet pedig 4,41 milliárd forintért. A kettő összege 5,11 milliárd forint. Akárhogy is nézzük, ez kevesebb bevétel, mint amennyi kiadás volt. Ha még azt is tudjuk, hogy a vételár kifizetése több menetben történik, s az utolsó részletet 2014-re perkálja le a vevő, akkor már biztosak lehetünk benne, hogy a privatizáció ötletének nyilvánosságra került indokai közül semmi nem valósul meg. Nem szakmai befektető kezére kerül a debreceni reptér, nincs semmiféle – nemhogy jelentős! – anyagi haszon a privatizáción.

Mit tehet ilyenkor egy városvezetés?

1. Beismeri, hogy korábban tévesen ítélték meg az eladandó cég és ingatlan értékét, a piacon nem ér annyit, mint amennyit reméltek belőle, ezért jobb időkre várva egyelőre nem herdálják el, s tisztelettel kérik választópolgáraikat, hogy a veszteséges üzemeltetést továbbra is a lakossági hődíjból meg a vízdíjból finanszírozhassák.

2. Beismeri, hogy a reméltnél sokkal rosszabb üzletet kötnek, de nem tudják tovább finanszírozni a kiadásokat, ráadásul az önkormányzatnak sürgősen bevételekre van szüksége, mert el van adósodva a város, s kérik ennek megértését a tisztelt választópolgároktól.

3. Azt állítja a nyilvánvalóan rossz üzletről, hogy nagyon jó, s azt kéri a tisztelt választópolgároktól, hogy nyilvánosan örüljenek a titkosan előkészített és zárt ülésen hozott döntésnek.

Na, mi lesz holnap?

BLOGSZEMLE:

- Leonardo visszavett az arcából – Kóbor Ló

- Közös moslék – Holdrabló

- Piff-puff – A vajszínű árnyalat