Este 10 és reggel 6 óra között nem lehet szeszes italt árusítani egyetlen boltban sem júliustól, legyen az garázsüzlet vagy szupermarket. A cívisváros tegnapi közgyűlésének rendeletmódosítása több zenés szórakozóhely nyitva tartását is korlátozza. Kivételt jelentenek a belvárosban, valamint a Nagyerdei körúton belül működő szórakozóhelyek és kocsmák, ahol továbbra is lehet szeszesitalt árusítani, és a nyitva tartásukat sem korlátozzák. (deol.hu) 

Az előterjesztői indoklás szerint a rendelkezés a lakosság érdekeit szolgálja.

A tapasztalatok szerint pusztán szemforgató látszatintézkedés, az érintettek ugyanúgy tesznek rá, mint például a kutyák köztéri szájkosarazását előíró rendeletre.

 

Hetvenöt esztendeje, 1933-ban ért véget az Egyesült Államokban az 1919-től érvényes szesztilalom, miután az USA nagyjai belátták, hogy az alkoholfogyasztás ugyan nem szűnt meg, nem is csökkent jelentősen, ellenben kialakult, megerősödött, hatalmas és máig felszámolhatatlan befolyásra tett szert a szervezett bűnözés, a maffia.

Oroszországban, illetve a Szovjetunióban eddig ketten vezettek be szesztilalmat, II. Miklós cár 1914-ben, Mihail Gorbacsov 1985-ben. Miklós három, Gorbacsov hat évvel később vesztette el hatalmát – emlékeztetnek a keletre tekintők, bár azt nem állítják, hogy a birodalmak összeomlásának ez lett volna a közvetlen kiváltó oka. A gorbacsovi rendelet magyarországi bevezetésének „hatékonyságára” emlékezhetnek azok, akik már éltek az átkosban, s elméjüket mára nem borította el a narancssárga vagy a piros köd.

 

A prohibícióról, annak hatékonyságáról vannak közvetlen, friss tapasztalatok is. A fideszes Debrecen ezzel a rendeletével szocialista irányítású fővárosi kerületek példáit követi. Rákospalota, Erzsébetváros és Terézváros hasonló intézkedéseire „a boltosok fele tesz”, s várhatóan nem lesz ez másként cívishonban sem.

Miért éppen ezt az új rendelkezést tartanák be az érintettek, amikor a már létezőkre is fütyülnek. Ha érvényt lehetne a szerezni annak, hogy közterületen tilos az alkoholfogyasztás, hogy 18 éven aluliaknak nem szolgálhatnak ki szeszt, hogy zajongani is tilos a késő órákban, akkor nem lenne szükség a mostani általános éjszakai szesztilalomra. Az arra illetékesek azonban képtelenek betartatni a tiltásokat, szankcionálni a kihágásokat, ezért most a hatósági impotenciát leplezendő születik egy újabb rendelet, amit ugyanúgy nem tudnak érvényesíteni, mint a korábbiakat. Miért tudnák? Változott valami?

A debreceni rendelet sajátossága, hogy nem az egész városra vonatkozik, a belvárosban szabadon folyhat a szesz, bár ott is élnek lakosságok, nekik is vannak érdekeik. Vagy mégsem? Diszkriminálunk? Aztán vannak ugye a nem belvárosi vendéglátók, akiket jelenleg is büntet az önkormányzat azzal, hogy nyáridőn a presszójuk elé kitett néhány asztalért és székért, a közterület használatáért sokszorosát kell fizetniük, mint a belvárosi kocsmáztatóknak. Mostantól a redőnyt is lehúzhatják 10 órakor. Nekik nincsenek érdekeik, ők hányadrangú debreceni polgárok?

Az egyik képviselő tegnap arra figyelmeztetett – hatástalanul –, hogy a szigorítások miatt a belvárosba koncentrálódik az italozók tömege. Meglehet. Viszonzásként más területen kellene csökkenteni a downtownban lakók terheit. Két napja azt javasolta az egyik debreceni kommentező – itt: Jobbszobrok –, hogy a belváros köztereit nyilvánítsa politikamentes övezetté a közgyűlés. Ebben is van legalább annyi ráció, mint a szesztilalmi szabadterületben. Itt iszunk, ott ugatunk, szívjon mindenki valami miatt! Egy a város, egy a hányás!

Antidiszkrimináció. Programajánló. Debrecen, Békás-tó.

Május 30., péntek

17-18 óra: Az anti-diszkrimáció kultúrája hazánkban - a média szerepe (beszélgetés a program résztvevőivel)

19-20 óra: Versek, dalok hallás-, látássérült előadók tolmácsolásában (kísér: Dunkel Norbert zongoraművész)

Május 31., szombat

16.40-17 óra: Az Immanuel Gyermekotthon Meclaren tánccsoportjának kerekesszékes produkciója

Egy hete valakik kiegészítették Tisza István öltözetét (haon), s azóta sem akadt senki, aki levette volna a szoborról a fejfedőt. Tisza István debreceni kultuszát leginkább a város vezetése, az egyetem és a református egyház ápolja, de úgy tűnik, egyiknek sincs kifogása az öltöztetés ellen. Ha szúrná a szemüket, akkor egy hét alatt csak akadt volna egy közterület-felügyelő, pedellus vagy ifjú teológushallgató, aki utasításra létrát támaszt, esetleg egy hosszabb bottal eltávolítja a sapkát Tisza fejéről.

Vagy talán új látványosságot találtak ki a városmarketing hivatásos gerillái? Brüsszelben pisilő fiú, nálunk fejfedőzhető miniszterelnök? Ugye nem? Ha már öltöztethető debreceni szobrot keresnek, inkább ajánlom a letört falloszú diszkoszvetőt, legalább eltakarná valami a csúnyáját, a hiátust.

Ha már szobrokról van szó, említsük meg a Magyar fájdalom Bem téri szobrát, ami Trianonra emlékezteti a debreceni utókort. Az 1999-ben újra felállított női torzót cserbenhagyták. A trianoni döntést elítélő rendezvények helyszíne ez a szobor volt az utóbbi közel tíz évben, de az idén a debreceni szélsőjobb szakít a hagyománnyal, június 7-i demonstrációját a Kossuth térre tervezi, a város szigorú engedélyeztetési felügyelet alatt tartott főterére. Persze, ott nagyobb a forgatag, látványosabban lehet vonulgatni, minden debreceninek újra és újra megüzenni, hogy a város szívét ők uralják, s különben meg annyira odaszoktak, hogy még a Magyar fájdalom kedvéért sem mondanak le róla. Fájdalom.

Zsinórban háromszor volt bajnok a Loki (2005, 2006, 2007), ami példátlan teljesítmény a magyar foci vidékén. Nincs az a törzsszurkoló, a városa sportját akár csak lokálpatrióta alapon kedvelő lakosság, aki ne szerette volna, hogy negyedszerre is sikerüljön a bravúr. Hogy mi volt az oka az idei lemaradásnak, arról szóljanak a hozzáértők, itt és most csak annyit állapíthatunk meg: nem sikerült.

2008-ban elmarad a bajnokavatás. Nem lesz aranyérmek nyakakba akasztgatása a stadionban, polgármester feldobálása az öltözőben, vonulás a főtérre, ott buli, tűzijáték, éneklés, szónoklatok, például az új stadion megépítéséről. Merthogy az utóbbi három évben nagy lakossági ováció és „Laaajos! Laaajos!” skandálások közepette mindig megígértetett, hogy egy ilyen nagyszerű csapatnak és csodálatos szurkolótábornak kijárna végre egy rendes játéktér, és lesz is, akár a kormány támogatásával, akár a magyar-horvát EB egyik színhelyeként, de ha semmi nem jön össze, akkor saját erőből, mert Debrecen van olyan erős, hogy önállóan is képes stadiont építeni a csapatának.

Nincs olyan erős. Mint látható, nincs új stadion, pontosabban nem látható, hogy lenne.

A Loki sajnos lemaradt a dobogó tetejéről, ez baj. A könnyebbség annyi, hogy idén az ünneplő tömegnek nem kell megígérni immáron negyedszer a stadion felépítését. S így elkerülheti a polgármester, hogy netalán megkérdezze tőle valaki, mit beszél itt össze-vissza már sokadik éve.

Persze, a csapatnak még igen jó esélye van arra, hogy elhódítsa a kupát. S ha így lesz, szurkolunk, akkor is lesz ünneplés, tűzijáték, szónoklat.

Lassacskán a városkép részévé vált a Magyar Gárda.

Most éppen a Hősök Napja alkalmából fognak díszelegni a gárdisták a Kossuth téren május 25-én 15 órától. De voltak ők már alegységben ácsorgó részesei a hivatalos városi ünnepségnek október 23-án, ugyanúgy és ugyanakkor koszorúztak március 15-én, mint például a polgármester, bár előző nap saját vonulásos megemlékezésük is volt, de ők szeretnek forgolódni a főtéren, ahol sokan látják szép egyenruhájukat. Ha úgy hozza a dátum, Horthy Miklósra emlékeznek, esetleg multik ellen demonstrálnak a belvárosban. Ez van, ez lesz.

Hogy mi történhet Debrecen főterén, annak nagy jelentősége van, arról a legmagasabb egyszemélyes szinten születik döntés. Bár az önkormányzati engedélyezéshez kötött rendezvény nem keverendő az előzetes rendőrségi bejelentés után szervezhető eseménnyel, a rossznyelvek és a Piac utcai fák susogása szerint rendszeres egyeztetés zajlik a Magyar Gárda és a Városháza között. Különben honnét is tudnák, hogy éppen szabad-e a főtér vagy nem szabad?! – mondogatják a magukban, szűk körben morgolódók, akik minden valószínűség szerint kisebbségben lehetnek a városban, a cívisek ugyanis nagyobb létszámban még nem adtak hangot tiltakozásuknak, hogy talán vasárnaponként ne bakancsosok menetelgessenek a korzón, hanem például babakocsit tologató szép fiatal magyar családok sétáljanak.

Ha nem tiltakoznak, akkor vagy egyetértenek a gárda jelenlétével, vagy nem érdekli őket, ahogy a város értelmiségének – vélhetően mélyebb következtetésekre képes, távlatokban is gondolkodni tudó – elitjét sem. Márpedig ha senkinek semmi kifogása, akkor a Magyar Gárda gárdázik a belvárosban, előbb ritkábban, aztán egyre sűrűbben, s mára részévé válik a városképnek, otthon van.  

Jó ez Debrecennek? Jó az, hogy a szélsőjobboldali nézeteket vallók kelet-magyarországi fellegvárának tartják a várost? Tényleg az lenne?

Eddig úgy tudtuk, hogy a Fidesz legerősebb bástyája. De hány Fidesz van ebben az országban?

Orbán Viktor pártelnök nemrégiben állítólag azt mondta egy nem sajtónyilvános beszélgetésen, hogy ha kormányra kerül, úgy fog tenni a Magyar Gárdával, mint Horthy a nyilasokkal: kioszt nekik két pofont, és hazazavarja őket.