Korábban cáfolta, újabban kikerülte a választ, most már elképzelhetőnek tartja magáról.

Részletek a hvg Kósa Lajossal készült friss interjújából:

„Lehet egy várost, sőt egy országot is úgy vezetni, hogy figyelembe vesszük, mit gondolnak a választók. A demokrácia nem felvilágosult abszolutizmus, amelyben én mondom meg, mi lesz jó nektek, és aszerint cselekszem, akár akarjátok, akár nem.”

HVG: Előfordult, hogy a debreceni önkormányzat menet közben korrigált, mert a közvélemény mást akart?
„Nem is egyszer. Például amikor a repülőteret az önkormányzat privatizálni akarta, időben rájöttünk, hogy szándékunkat a városlakók többsége nem helyesli, ezért a tartós bérbeadás mellett döntöttünk.”

HVG: Ha úgy alakulna, hogy a Fidesz megnyeri a 2010-es választást, elvállalná a kormányfői megbízatást?
„El tudok képzelni olyan helyzetet, amikor elvállalnám, és olyat is, amikor nem. Ez persze eléggé dodonai válasz; hadd magyarázzam meg. A politika akkor lehet sikeres, ha csapatjátékon alapul. Hogy igent mondjak, ahhoz a Fideszen belül nyilvánvalóan konszenzus kell. Van legalább négy-öt olyan fideszes politikus, aki alkalmas az ország vezetésére. Orbán Viktor már bizonyította is ezt.”

Alulöltözött, pontosabban felülvetkőzött hölggyel reklámozza magát a nagy videómegosztón a vidéki kisvállalkozó.

Szanyi Sándor árnyékolástechnikai vállalkozó nem ódzkodik az új dolgoktól, és ez dicséretes. A YouTube sokmilliónyi videója között hirdeti szolgáltatásait, s bár eddig a pillanatig csak nyolcan tekintették meg filmecskéjét, nem rég kezdte, lesz az még több is. Aztán hoz-e ez neki munkát?

Lehetnek kétségeink az itteni reklámozás hatékonyságával kapcsolatban, bár ha jól belegondolunk, az egész YouTube – és minden ehhez hasonlatos megosztó – valójában egy nagy-nagy hirdetési felület. Itt reklámozzuk (vagy antireklámozzuk) magunkat, haverjainkat, kedvenc bandánkat, szeretett filmjeink trélereit, nyaralásaink helyszíneit, futballistáinkat, mittudomén. Mind-mind reklám, késztetés arra, hogy mások is nézzék, menjenek oda, szurkoljanak neki stb.

A videómegosztón történő reklámozásnak van egy nagy előnye: nem kell óriási összegekért hasábokat venni az újságokban, perceket a helyi tévében vagy rádióban, mert ez valójában nem kerül semmibe, így a legkisebb vállalkozó számára is elérhető. Az már más kérdés, hogy hatékony-e ez a mód, megtalálja-e a reklám a célközönségét. Nekem eddig például nem jutott eszembe, hogy reluxáink lecserélése előtt a videómegosztón böngészgessek. Eddig.

Magyarok, vissza a gyökerekhez! Nem is kínaiak, inkább mongolok lakják azt a vidéket, melynek egyik városával akar testvéri kapcsolatra lépni Debrecen. Tongliao a neve, elhelyezkedéséről, történelméről, gazdaságáról igen sok információ megtudható abból az előterjesztésből, amiről a cívisváros közgyűlése csütörtökön fog tárgyalni. Az előterjesztő a polgármester, a megszavazás teljesen bizonyos. Ugyan Debrecen eddig nem szerette a kínaiakat (Debreceni abszurd…), az érzelmek azonban márcsak olyanok, hogy idővel változnak. Miért ne lehetne testvér egy kínai, különösen akkor, ha mongol? És miért is lesz? Sajnos, ennek konkrét megindokolásával adós az előterjesztés, pedig biztosan van valami ok, több annál, mint ami a dokumentben olvasható, aminek szövegezése akár harminc évvel ezelőtt is íródhatot volna:

„A magyarországi Debrecen és a kínai, belső mongóliai Tongliao város közötti hatékonyabb együttműködés és kereskedelem érdekében, valamint a két város gazdasági és társadalmi fejlesztéseinek elősegítése érdekében, a „baráti együttműködés, egyenlőség és kölcsönös előnyök, és közös fejlesztés” elve alapján, számos megbeszélést követően testvérvárosi kapcsolatot hozunk létre Debrecen és Tongliao között.”

Debrecennek egyébként jelenleg 12 testvérvárosa van, (más források szerint 13) köztük kínai is, Tajtung Tajvan szigetéről, csak az nyugat-kínai, Tongliao meg kelet-kínai – nem égtáj szerint, hanem a demokrácia szempontjából.  

A csütörtöki közgyűlés arról a tájékoztatóról is szavaz, ami beszámol a város 2007. évi nemzetközi kapcsolatairól. Korábban nagyon szerette a sajtó az efféle áttekintéseket, mert bőven lehetett szemelgetni belőlük, hogy a város pénzén ki kivel és hová utazott az előző esztendőben. Lehetne most is. Én csak egyetlen utazást emelek ki: 

„Április 13-16. Madrid (Spanyolország)

Kiküldöttek: Kósa Lajos polgármester, Kovács Lászlóné, Varga László főosztályvezetők

Költségviselő szervek: DMJV Önkormányzata, A.K.S.D. Kft

A debreceni önkormányzat képviseletében polgármester úr, főosztályvezető asszony és főosztályvezető úr, valamint Dr. Sásdi András, a Debreceni Vagyonkezelő Zrt. igazgatóságának elnöke vett részt az AKSD Városgazdálkodási Kft. taggyűlésén Madridban.

A rendes évi taggyűlés keretében került sor a leányvállalatok (Nyír-Flop Kft., Bihari Hulladékgazdálkodási Kft., ECO Vasano S.R.L., Sárréti Kft.) működéséről szóló beszámolókra. Ezen kívül tárgyaltak depóterület vásárlásról, nonprofit kft.-k alapításáról, valamint új üzleti lehetőségekről.”  

Mint az köztudott, az AKSD felel Debrecen köztisztaságáért, a cég 51 százalékos tulajdonosa az A.S.A. + AVE Környezetvédelmi Holding Kft., 49 százalékos tulajdonosa pedig a Debreceni Vagyonkezelő Zrt. Az előbbi székhelye Gyál (Pest megye), az utóbbié pedig Debrecen (Hajdú-Bihar megye). Akárhogy is nézem a térképet, Madrid (Spanyolország) nincs félúton a két település között. Miért utaztak mégis oda a jómagyarok a rendes évi taggyűlésre? Minden bizonnyal ez is kiderül a csütörtöki képviselő-testületi ülésen.

Nyugtatólag.

Szokott-e szobroknak alapkőletétele lenni?

Miért most volt ez az ünnepség?

Kósa Lajos milyen minőségében tartott méltató beszédet?

Kósa Lajos Debrecen polgármestere, a Fidesz egyik országos alelnöke, a szobrot állító debreceni Polgári Casino Egyesület tagja. Politikusok esetében ritka dolog, hogy szerepeik szerint „széjjelosszuk” személyiségüket, de erre is volt már példa a közelmúlt magyarországi történéseiben („írói munkásságának része”). Mivel az alapkőletételi ünnepség díszleteként a polgármester mögött látható volt Debrecen város hivatalos zászlaja, így joggal tekinthető hivatalos városi eseménynek. (Az árpádsávos zászló a közönség soraiban tűnt fel.) Mivel politikus tartott beszédet, s nem például egy irodalomtörténész, arra lehet következtetni, hogy Wass Albertnek nem irodalmi munkássága okán állítanak szobrot debreceni hívei. 
Kósa Lajos ünnepi beszédében arról szólt, hogy érjen véget a „szekértáborok kora”. Megfogadják intelmét?
Bár Kósa Lajosnak nagy tekintélye van, nem valószínű, hogy ebben az ügyben bárki is hallgatna a szavára. Az eseményről szóló egyik tudósítás olvasói kommentárjai között például efféléket lehet olvasni: „inkább Száz Wass A. szobor, mint egy hollókoszt emlékmű”, „Magyar ember, nem zsidó? Ez a bajotok?”. Ezekből is úgy tűnhet, hogy a szobor felállítása például biztatást ad antiszemita nézeteket valló embereknek, s nem fékezi az indulatokat.

Megtalálható az interneten. Ezen az oldalon nincs lehetőség kommentárokra, ellenben megtalálható az a mailcím, ahová támogató leveleket várnak a tiltakozók.

Miért nem számolt be az önkormányzati sajtó a tiltakozásról?

Az önkormányzati tulajdonú, tehát közpénzből működő média munkatársainak elmondása szerint Kovács Zoltán kommunikációs ügyekért felelős önkormányzati tanácsnok utasítására nem adhatott hírt a tiltakozásról a városi televízió és a mindenpostaládás városi kiadvány honlapja, így a debreceniek a saját sajtójukból nem szerezhettek tudomást olyan városukat érintő hírről, amiről az egész országos sajtó beszámolt az MTI tudósítása alapján, illetve saját forrásból. Gyakori gyakorlat ez Debrecenben. Az önkormányzati médiában dolgozó egyes munkatársak szerint szerkesztőségeik nem dolgozhatnak önállóan és függetlenül, mert kézi vezérléssel irányítják őket, a cenzúra eszközét is alkalmazva.