Lopott cucc elfogadására készülnek a cívisváros vezetői ?

Évtizedes tapasztalat, hogy a debreceni önkormányzatban, a városirányítók felsőbb köreiben utálják a civileket, a civil szervezeteket. Kivételt ez alól csak a pártközeli (na, vajon melyik párt?) civilek jelentenek, akiket bár nem utálnak, de nem is szeretnek, egyszerűen szükség van rájuk olykor, amikor a pártpolitika nem nyomulhat kedve szerint minden fronton. De most nem ez a téma.

Az évtizedes civilgyűlölet ellenére hivatalos Civil Stratégia elfogadására készül Debrecen város önkormányzata a csütörtöki (november 25.) közgyűlésen. Mielőtt azonban elalélnánk a gyönyörűségtől, érdemes elolvasni az előterjesztést, amiből azonnal kiderül, hogy egy közel 20 millió forintos, most november 30-án záruló pályázati projekthez kell ez a bizonyos Civil Stratégia. Nem kapkodták el, az tény.

Mielőtt azonban rápillantanánk a nagyszabású koncepcióra, emeljünk ki néhány adatot az előterjesztésből! „Debrecenben ezernél többre tehető a civil szervezetek száma.” „A Polgármesteri Hivatal adatbázisában jelenleg 365 civil szervezet van nyilvántartva. Ebből 95-tel valamilyen formában rendszeres kapcsolatot tartunk, 23-mal ellátási szerződést, illetve közművelődési megállapodást kötött az önkormányzat. Az előkészítő munka során 16 olyan civil szervezetnek küldtünk ki együttműködési nyilatkozatot, amelyek a helyi társadalom életében aktívan jelen vannak, és velük az önkormányzat hosszabb idő óta együttműködik. A 16-ból 14 szervezet írásban fejezte ki együttműködési szándékát.” Tetszenek figyelni a számokat! A Civil Stratégia elkészítése során a városban fellelhető civil szervezeteknek kevesebb mint másfél százalékával egyeztetett a hivatal. És akkor most ne is részletezzünk ennek az egyeztetésnek az elmélyültségét!

A közgyűlési előterjesztés mellékleteként olvasható Civil Stratégia első pillantásra a kevésbé szakavatottak számára is gyanús. Merthogy a szöveg túl általános, közhelyes, nélkülözi a debreceni konkrétumokat. Ilyenkor szokás ráengedni a rizsára az internetes keresőt. És a gyanú beigazolódik, de vastagon ám. A debreceni Civil Stratégia egyes szövegrészei számos dokumentumban fellelhetők, de talán a leglátványosabb hasonlóság a kilenc évvel ezelőtt készült székesfehérvári civil koncepcióval mutatható ki. (A teljes szöveg megtalálható itt.)

Nézzük meg előbb a debreceni stratégia zárófejezetét!

Összegzés

Civil szervezetek nélkül nem lehet helyi demokráciáról beszélni. A debreceni civil szféra rendkívül sokszínű.

A működő szervezetek jelentős része olyan sportegyesület, szabadidős, szakmai, vagy karitatív szervezet, amely elsősorban a szabadidő hasznos eltöltését szolgálja, illetve szolgáltat a tagjai részére. Olyan típusú szolgáltató vagy szolgáltatni kívánó nonprofit szervezetek is működnek, amelyek az újonnan jelentkező társadalmi problémák megoldásában vesznek részt vagy szeretnének részt venni.

Gyakori jelenség még mindig, hogy az egyes szervezetek az önkormányzattól várják, hogy tartsa el őket. Ez ellentétes érdekeket hoz felszínre. Nem hasznosítható a “hozzáadott érték”, a civil kurázsi. Sérül a civil lét alapvető jellegzetessége, a függetlenség is, ha egyetlen jelentős támogató van. A függetlenség megőrzésének, az egyenrangú félként való fellépésnek legfőbb feltétele az erősség, anyagi, személyi, szervezeti, technikai, kapcsolati szempontból egyaránt. Csak szakmailag felkészült szervezet teremtheti meg a megerősödés feltételeit.

Önkormányzatunk érdeke, hogy minél több erős, jól működő szervezet legyen Debrecenben.

A civil szervezet erősödését szolgálja vezetőinek profizmusa, önkénteseinek elhivatottsága, a rendszeres képzés, kapcsolatépítés más civilekkel, és a médiával. Az elkövetkező időszak nagy kérdése, hogyan tud kapcsolatot építeni a vállalkozói szférával, és ebben milyen szerepet vállalhat az önkormányzat.

Az együttműködés fejlődése szempontjából meghatározóak lehetnek a helyi rendeletek, továbbá a képviselő-testület és a hivatal szintjén is a megfelelő kapcsolatok kialakítása. Fontos a további partnerek felkutatása, továbbá olyan automatizmusok kialakítása, amely nem teszi szükségessé a civil-önkormányzati együttműködés alapvető átalakítását négyévenként.

Ezért alkotta meg Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése a civil szervezetekkel való együttműködésének irányelveit és készíti el civil stratégiáját.

És most következzen a székesfehérvári koncepció zárófejezete!

Összegzés

Civil szervezetek nélkül nem lehet helyi demokráciáról beszélni. Rendkívül sokszínűek.

A működő szervezetek jelentős része olyan sportegyesület, szabadidős szervezet, amely elsősorban a szabadidő eltöltését szolgálja, illetve szolgáltat a tagjai részére. Olyan típusú szolgáltató vagy szolgáltatni kívánó nonprofit szervezetek is működnek, amelyek az újonnan jelentkező társadalmi problémák megoldásában vesznek részt vagy szeretnének részt venni.

Gyakori jelenség még mindig, hogy az egyes szervezetek az önkormányzattól várják, hogy tartsa el őket. Ez ellentétes érdekeket hoz felszínre. Nem hasznosítható a “hozzáadott érték”, a civil kurázsi. Sérül a civil lét alapvető jellegzetessége, a függetlenség is, ha egyetlen jelentős támogatója van.

A függetlenség megőrzésének, az egyenrangú félként való fellépésnek feltétele az erősség. Anyagi, személyi, szervezeti, technikai, kapcsolati szempontból egyaránt. Csak szakmailag felkészült szervezet teremtheti meg a megerősödés feltételeit.

Önkormányzatunk érdeke, hogy minél több erős, jól működő szervezet legyen Székesfehérváron. Az anyagi források szűkössége miatt, azért, mert a helyi közösséget gazdagítják, sőt, önkormányzati feladatok ellátásához járulnak hozzá.

A civil szervezet erősödését szolgálja vezetőinek profizmusa, önkénteseinek elhivatottsága, rendszeres képzés, kapcsolatépítés más civilekkel, a médiumokkal. Az elkövetkező időszak nagy kérdése, hogyan tud kapcsolatot építeni a vállalkozói szférával, és ebben milyen szerepet vállalhat az önkormányzat.

Az együttműködés fejlődése szempontjából meghatározóak a helyi törvények, rendeletek, továbbá a közgyűlés és a hivatal szintjén is a megfelelő kapcsolatok, a további partnerek. Olyan automatizmusok kialakítása, mely nem teszi szükségessé a civil-önkormányzati együttműködés alapvető átalakítását négyévenként.

Ezért alkotta meg Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlése a civil szervezetekkel való együttműködésének irányelveit és készít civil koncepciót.

Mint látható, oly mértékben hasonlít egymásra Székesfehérvár 2001-es és Debrecen 2010-es civilhelyzete, hogy a két dokumentum zárófejezetei gyakorlatilag egypetéjű ikreknek tekinthetők. Vagy esetleg valamiféle csalásról lenne szó, a stratégia készítője meg sem vizsgálta a debreceni állapotokat, hanem egyszerűen lemásolt egy máskor és máshová készült anyagot?

A csütörtökön tárgyalandó előterjesztésben fellelhetők a készítők adatai: „A projekt megvalósításában közreműködő tanácsadó szervezet kiválasztása közbeszerzési eljárás keretében megtörtént. A Controll Holding Tanácsadó Zrt. (1124 Budapest, XII. ker. Fürj u. 18., képviseli: Kormány Tamás vezérigazgató) lett a nyertes.” „A Controll Holding Tanácsadó Zrt. a megbízási szerződésben foglaltaknak megfelelően elkészítette Debrecen Megyei Jogú Város Civil Stratégiája című tervezetét, amit a hivatal szakemberei áttanulmányoztak, pontosították, illetve kiegészítették.”

A két idézett szöveg kísérteties egyezése több kérdést is felvet. A debreceni polgármesteri hivatal és a közgyűlés illetékesei tudatában voltak-e annak, hogy a tanácsadó cég nem eredeti munkát ad el nekik? Milyen alapossággal végzik munkájukat a debreceni polgármesteri hivatal szakemberei, hogy a stratégia áttanulmányozásakor nem fedezték fel a kompilációt? Szóba jöhet-e bármiféle korrupció, vagy nem megvesztegetés, hanem megtévesztés esete forog fenn? Mennyi pénzt fizetett ki az önkormányzat a tanácsadó cégnek, visszaköveteli-e ezt az összeget vagy ennek valamely részét? Perre megy-e a város? Somogyi Béla alpolgármester visszavonja-e előterjesztését, vagy a szűkös határidő miatt erre bólint rá a közgyűlés?

Akar-e Debrecen város önkormányzati képviselőinek testülete tisztességes lenni, vagy legalább annak látszani? Csütörtökön megtudjuk.

Utcamozgalom.

Azt már tudjuk, mi legyen az alkotmánnyal. De mi történjen az alkotmányról elnevezett közterekkel szerte az országban? Ezek melyik alkotmányunkról vannak elnevezve? A sztálinistáról, az 1989-esről vagy a leendőről? Nagyon-nagyon nem mindegy!

A Fent és Lent blog a fővárosi Alkotmány utca kapcsán úgy véli, hogy a „kor meghaladta az elnevezést”, ezért az átkeresztelésre tesz javaslatot, négy lehetséges változatot is felvillant: NENYI utca, Kétharmad utca, Április 25. sugárút, Fülkeforradalom utca.

A problematika persze nem ennyire egyszerű, és semmiképpen sem szabad az egész országban egyetlen klisé alapján megtenni az elkerülhetetlen intézkedéseket. Legelőször is minden érintett településen meg kell vizsgálni, hogy az adott Alkotmány utca hol található. A belvárosban vagy a peremrészeken? Aztán az utca szélessége, hosszúsága és vonalvezetése, kifutása vagy zsákjellege sem mellékes szempont. Vannak-e benne kanyarok, és azok milyen irányba fordulnak? Az épített környezetnek is kiemelt jelentősége van. Van-e az utcában foghíj, parlagfüves közterület, szocialista időket idéző blokkház? A rendelkezésre álló adatbázisok alapján pedig az is megvizsgálandó, hogy kik lakják az utcát. Pártunk és kormányunk szavazói többségben vannak-e már ott, vagy majd csak többségben lesznek?

Mindezen szempontok alapos mérlegelése után szabad csak döntésre jutni, hogy mi is legyen az utcával. Maradhat-e a neve, mert méltó rá? Vagy annyira nagyon méltó, hogy jelzőt is kapjon: Új Alkotmány utca? Esetleg változtassák meg az utca nevét másra, és a külsőségekben valamelyik sáros dűlő kereszteltessen el az alkotmányról? Vagy egyáltalán ne legyen ilyen nevű utca, merthogy minek?

Debrecenben egy belváros széli utcáról van szó. Elején üres telek, garázsok, macskakő, sár, aztán vesz egy éles balkanyart, majd négyemeletes házsor következik, rácsos erkélyek, bukkanós aszfalt. Nehéz ügy. Mi legyen? Talán ha összehívnának az illetékesek egy utcaszintű nemzeti együttműködést, az biztosan bölcsen döntene róla.

1773-ban. Nem kerek az évforduló, nem kell kötelességszerűen fejet hajtani. Sehogy sem.

Csokonai Vitéz Mihály a magyar irodalom egyik legjelentősebb költője, Debrecen mái napig egyetlen literátora, aki európai mércével is mérhető. Ne tudná ezt minden lokálpatrióta, aki a Loki, a Tankcsapda vagy a ledíszkövezett főtér miatt büszke városára? Nem tudja. Debrecenben ugyanis nincs kultusza Csokonainak, a költő emlékezete már nem fér bele sem a kifelé kínált, sem a belül erőltetett hivatalos városimázsba. Ez most egy ilyen kor, ilyen türemkedésekkel, ilyen mulasztásokkal. Nem csodálkozhatunk hát azon, hogy az önkormányzati tulajdonban lévő médiacsapások egyetlen mondatnyi figyelmet sem szántak Csokonai születésnapjának, arról ellenben mindenki beszámolt helyben, hogy valami újféle mókusok érkeztek a debreceni állatkertbe. Ma is gazdagodott a város! Ihaj!

A nagy debreceni csendességben egyetlen megemlékezés, alkalom előzetes híre jutott el hozzám. Délután 5 órakor Vitéz Mihály születésnapja alkalmából koszorút helyezett el a Csokonai-ház falán (Hunyadi utca és a Darabos utca sarkán), majd a házban található dohány- és ajándékboltban kiállított alkotásait mutatta be a Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesületének több tagja (Burai István, Fátyol Zoltán, László Ákos, Nagy Sándor Zoltán, Szilágyi Imre, Tamus István). Volt méltatás, emlékezés, vers, a társasággal megosztott személyes gondolatok, köszönet a bolt tulajdonosának nemes igyekezetéért. Egyszerű, közvetlen, allűröktől mentes főhajtása tucatnyi embernek. Nem volt ott se (kutúr)politikus, se hivatásos koszorúzó, így hát a média sem. Nem hiányzott egyik sem onnét. Mert mint látható, Csokonai emlékezetét nem ők őrzik, hanem a város egynémely polgárai.
(Aki nem tudott a megemlékezésről, vagy nem volt érkezése megjelenni, az az elkövetkező napokban megtekintheti a Csokonai ihlette kiállított alkotásokat a Hunyadi és a Darabos utcák sarkán, ott, ahol egykoron a költő háza állt. Egyébként ha végképp a kerek évfordulók bűvöletében élnek a hivatalosságok, az is van. Százötven évvel ezelőtt, 1860-ban tétetett márványlapot a ház falába Kulini Nagy Benő ezzel a szöveggel: „Csokonai Vitéz Mihály lak- és halálozás-helye”. És hogy ki volt Kulini Nagy Benő? Erről majd legközelebb.)

A Fidesz igyekszik fellépni a verbális polgármesteri tombolás ellenében.

Vannak települések, amelyek önkormányzati ülésein annyit beszélnek a polgármesterek, amennyit nem szégyellnek. A polgármester pedig nem szégyellős fajta. A települések élére választott képviselők megszólalási lehetőségeinek számát, azok időtartamát (általában 2-4 perc) az önkormányzati testület szervezeti és működési szabályzata (SZMSZ) rögzíti. De a polgármesterekét a települések óriási többségében nem. Leginkább abból a megfontolásból, hogy a polgármester vezeti az üléseket, tehát már csak technikai megfontolásból is neki sokszor kell szólnia. A polgármesterek jelentős része azonban nem pusztán kihasználja a lehetőséget, hanem visszaél azzal.

Beszél hosszasan minden egyes napirendi pont előterjesztésekor, aztán minden egyes képviselői felszólalásra azonnal reagál – a saját embereit dicséri, az ellenzékieket okítja, alázza, gúnyolja –, az előterjesztés megszavazása előtt összefoglalja a vita legfőbb gondolatait (kiemelve saját nagyszerű meglátásait), a szavazás befejezte után megdicséri a jól voksolókat és lehurrogja a – szerinte – rossz gombot nyomókat, olykor mond egy-kélt viccet vagy anekdotát levezetésként. És így tovább, és így tovább, közgyűlésről közgyűlésre, éveken át töretlenül… Ráadásul mindez úgy történik, hogy a polgármester ül, ülve beszél mindig, míg a képviselők minden egyes megszólaláskor felállnak, így tisztelik a testületet és a témákat, a köz dolgait. Volt egyszer egy nagyvárosban, hogy a mindig ülve beszélő polgármester jó modorra oktatta az ellenzék vezérszónokát, mert az gyakran zsebre dugta az egyik kezét, amikor felállva hozzászólt az adott témához. Viselkedni tudni kell, ugye!

Most, hogy nemrégiben voltak a helyhatósági választások, némely településeken igazítanak egy keveset a korábbi SZMSZ-en a hatékonyság és a tisztesség jegyében. Az egyik online újság interjút készített a Fidesz városi elnökével, és a beszélgetés során nekiszegezte a kérdést: „Az új szmsz-ben a polgármester felszólalásait is korlátozták. Erre miért volt szükség? Saját közgyűlésében nem beszélhet annyit a város első embere, amennyit akar?” Ez azért kemény felvetés, ne kisebbítsük a zsurnaliszta merészséget! A válasz sem volt puhább, aminek első mondatában a városi Fidesz-elnök egyszerűen kijelentette, hogy a polgármester eddig „visszaélt” a korlátlan megszólalás jogával. „A háromperces képviselői felszólalások között a polgármester annyit beszélt, amennyit akart. Ez kicsit kampányízűvé tette a közgyűlést. Az új szabályozás szerint a polgármesternek maximálisan kilenc perce van arra, hogy egy-egy napirendi ponttal kapcsolatosan elmondja véleményét.” Ez igen! Aki nem hiszi, itt elolvashatja: SzegedKurír.

Számunkra már csak egyetlen kérdés maradt. A Fidesznek ez a polgármesteri szószátyárságot korlátozó határozott fellépése csak Szegedre érvényes, vagy netalán az ország más városaiban is hasonló intézkedésekre készülnek a verbális visszaélések ellenében?

A tervezett új büszkeségről helyben és távol.

Nem igazán érthető, hogy a város jelenlegi főépítészének miért kellett fél Európát bejárnia, hogy aztán Hollandiában mintát találhasson az újonnan felépítendő debreceni stadionhoz. Süllyesztett játéktér, több funkció, húszezres lelátó? Hiszen mindezt már nyolcvan évvel ezelőtt kitalálta Borsos József, Debrecen egykori főépítésze. Elegendő lett volna kivillamosozni az elhanyagolt, romlásában is szép, még álló nagyerdei stadionhoz, és csendben, kellő tisztelettel a városépítő nagy előd előtt, szemlélődni egy keveset, esetleg tanulmányozni a korabeli dokumentumokat.

Mivel már eldöntetett, hogy hiába széles a város határa, s lenne megannyi hely egy új stadionhoz, Debrecen ismét nem helyreállítja, hanem eltakarítja egyébként kevés építészeti emlékének egyikét: a régi helyére épül az új, már csak abban reménykedhetünk, hogy a rombolás előtt a városvezetés engedélyez egy méltó búcsúünnepséget, amikor is fel lehet majd magunkban idézni régi emlékeinket, és belépőjegyet sem szednek, hogy a szegényebb debreceni családok is jelen lehessenek. És bár a jelen vezérei csak előre szeretnek tekinteni, s csak a saját magukról szóló eseményeket kedvelik, esetleg Borsos József is megérdemelne egy építészkonferenciát vagy egy kiállítást, ahol a debreceniek alaposabban megismerhetik, mennyi mindent köszönhetnek neki (például a krematórium és ravatalozó épülete, a rendőrkapitányság Kossuth utcai tömbje, az egyetemi templom stb.)

Az új stadion tízmilliárdos kormánytámogatása igen megérintette a honi alternatív nyilvánosságot. Most friss blogbejegyzésekből, online cikkekből következik egy összeállítás Konyhás István tegnap készült, a régi stadiont megörökítő fotóinak kíséretében.

Véleményvezér

Egy pillanatig sem vitatjuk, hogy ha van olyan csapat ma Magyarországon, amelyik egy ilyen stadiont megérdemel, az a DVSC. Abban viszont egyáltalán nem vagyunk biztosak, hogy akár Debrecennek, akár az országnak most elsősorban stadionokra lenne szüksége. Nem azért, mert ebből a pénzből „x lélegeztető gépet lehetne venni” vagy mert mindent kizárólag termelő beruházásokra kellene fordítani. Igenis óriási szükségünk van szimbólumokra, közösségképző ideákra és terekre. De ahhoz, hogy ezek a szimbólumok hassanak, nem ártana, hogy tartalmuk is legyen. Hogy egy koherens vízió részeiként épüljenek fel. Egyelőre azonban nem látjuk ezt a víziót. Hallunk forradalomról, meg keleti szélről, meg Puskásról, és láttuk, hogyan kellett megutálni először az IMF-et, aztán a magánnyugdíj-pénztárakat, most meg az AB-t. De fogalmunk sincs, hogy mindez hogyan is áll össze. Nincs egységes cél, nincs mit szimbolizálni. Az meg aztán számunkra felfoghatatlanul homályos, hogy miért pont az a sportág szimbolizálna bármit is, amelyikben esélyünk sincs záros határidőn belül a világ élvonalába kerülni, amelyikben a jelenlegi általános munkakultúra minősíthetetlenül alacsony, amelyik világszinten is primadonnákat és celebeket futtat sportemberek helyett, és amelyiknek éppen az a jellegzetessége, hogy a legjobb csapatok teljesen nemzetköziek. A futball annyira nem illeszkedik a magyar helyzethez és Magyarország lehetséges kitörési stratégiáihoz, hogy szerintünk ezek a beruházások inkább az ötlettelenség szimbólumai.

Merengő

Olvastam az új focistadionhoz fűződő kommentárokat a legismertebb közösségi oldalon. (...) Igencsak érdekes dolgok láttak kommentárok keretében napvilágot. Ezekben az a közös, hogy Debrecen városa csődben van, csak Kósa Lajos titkolja és a fent emlitett 10 milliárd forintot el fogják sikkasztani Ezt az alaptalan pletykát visszautasitom. Számomra ugyanis bőven nem tűnik úgy, hogy pénzeket sikkasztottak volna el. Ugyanakkor a kritikák lényegéből (úgyis elsikkasztják a pénzt) megértettem, miért tart ma ott a magyar futball, ahol. Emiatt a mucsai, hónaljszagú, bunkó bizalmatlansággal telitett hangulat miatt és azok miatt, akik azt gondolják, mindkét párt egykutya.

Kosár4life

Nem tudom olvastátok-e, hogy a magyar állam 10 millárd forintot(!!) ad a debreceni labdarúgóklubnak, hogy egy 20.000 férőhelyű stadiont építsenek. Értitek ?! "Nagy" válság van, adóemelés meg még sorolhatnám, erre odavágnak 10 millárdot egy stadionra ! Ettől a foci nem lesz jobb, helyette több néző figyelheti az újabb szégyenletes kudarcot hazai pályán. Hülyeség az egész.

Nívó

Az igénytelenség felsőfoka, ahogy mi, magyarok stadiontéren állunk. Pedig egy stadion országimázs szempontjából sem utolsó - a nemzetközi mérkőzéseket közvetíti pár külföldi tévéállomás, sokaknak ez lesz az első képe Magyarországról, és ez az első kép sajnos balkáni képet mutat (apropó, elfogadnánk mi pár balkáni stadiont!). Meg idejön pár száz vendégszurkoló, itt költi a pénzét, aztán betereljük egy romhalmazba, hogy "nesze, élvezd a meccset!" Sajnos élvezni szokták, mert ritka alkalom, hogy nem ők győznek. Pedig egy ilyen nemzetközi meccs többet ér száz országimázs reklámnál is. (...) Pénzügyileg persze sokba kerül - a debreceni stadion 10 milliárd forintba -, de hát ezt fel lehet úgy is fogni, mint egy befektetést. A mogyoródi Hungaroring is pénzbe került minden bizonnyal, nem is kevésbe, ennek ellenére nagyon sokan élvezik a hasznát, mikor jön az a sok turista, és itt költi a pénzét, meg nagyon sokan büszkék arra, hogy egy csomó tévében Magyarországot mutatják. Persze, azt a pénzt is szét lehetett volna osztani például a nyugdíjasok között, kétségtelen, de így hasznot hoz. A Debrecen is hoz hasznot, tavaly a klub közvetlenül 234 millió forint társasági adót fizetett be az államkasszába, és hol van a többi adó (pl. ÁFA!), az egyéb közvetett haszonról ne is beszéljünk. És ne felejtsük el, hogy a csapat szerepelhetett volna - szerepelhetne jobban is, ha hazai pályán játszana, jól mutatja ezt az idei bajnokság, ahol hazai pályán veretlen a Loki. És ez nemzetközi szinten további UEFA-bónuszt jelentene, meg további adóbevételeket az államnak. Mert a foci nemzetközi szinten nagy üzlet mindenki számára, erre már rájöttek pár országban. Annyi hülyeségre megy el a pénz államszinten, hátha ebből a beruházásból kivételesen tudna profitálni az állam is a jövőben!

R.T.'s World 3.0b

A hét szenzációját mégis az jelenti, hogy állami pénzből kap új stadiont a DVSC. Tíz milliárd forintot kap egy holland stílusú fociarénára Debrecen. Amikor a Fradit mentették közpénzből, már az is vicc volt, de amint tudjuk, a történelem ismétli önmagát. Hazánk lakosságának azon része, aki nem Loki drukker, miért fizessen? Amennyiben a DVSC kap pénzt, akkor a Szombathelyi Haladás is kapjon pénzt, úgy tudom, ők is szeretnének egy szebb és nagyobb stadiont, meg még jó néhány nem Fidesz közeli csapat. Ez tipikusan az a helyzet, hogy vagy mindenki kap tíz milliárdot az államtól stadionra, vagy senki. Orbán nem hazudtolja meg magát. Ugyanaz a sunyi gerinctelen nagyarcos tolvaj strici maradt, aki volt. Ebben az országban mindig a legprimitívebb emberek kerülnek hatalomra, aztán lesegetünk, hogy semmisem működik. Ideje lenne szakítani a rossz hagyományokkal, amíg nem késő. Ami mozdítható, azt Viktor lenyúlja, ha másképp nem megy, akkor hoznak rá egy törvényt. A mérleg egyik oldalára került a 98%-os különadó, meg az elszámoltatás, a másik oldalon meg ott van a Fidesz összes többi stiklije, a lenyúlt magánnyugdíjpénztári pénzek, a 10 milliárd Loki-stadionra, a gázáremelés, és a többi lopott pénz.

Scheiring Gábor blogja (LMP)

Hab a habon, hogy pénteken eldöntik a 30 milliárdos járulékemelést, majd vasárnap este ennek egy harmadát odaadják a debreceni focicsapatnak stadionépítésre. Ütnek egy lyukat a költségvetésen, és mindenfajta előzetes bejelentés nélkül hirtelen megsarcolják a munkavállalókat, majd egy napra rá a sarc egyharmadát szétszórják a focipályán? Ez az igazán Gyurcsányt megszégyenítően hisztérikus kormányzás.

Nyugat.hu

Az alacsonyabb rendű utakon spórol a kormány, a kisebb települések között maradnak a kátyúk. Közben soron kívül tízmilliárdot adnak Debrecennek, egy futballstadion felépítésére, mondván, szégyen, hogy a Loki idegenben kénytelen játszani nemzetközi meccseit.