Választók keresik a megválasztottakat. Nyílt meghívólevél a városatyához.

A választási kampány óta nem nagyon lehet „terepen” látni önkormányzati képviselőt Debrecenben, legfeljebb néhány ottmaradt plakát őrzi az arcukat a helyiek emlékezetében. Amióta pedig kezdi a belvíz átvenni a hatalmat a városban, különösen annak amúgy is elhanyagolt külsőségein, a Fidesz látványos visszavonulót fújt. Az egyéni önkormányzati választókerületekben megválasztott képviselőket nehéz utolérni, nem tudja a jónép, hogy most általános szökésben vannak-e a városatyák, vagy éppen csak megválasztóik elől bujkálnak, esetleg két hónappal a választási győzelem után még mindig nem heverték ki a kampány fáradalmait, netalán ennyire hosszúra nyúlt a vígasság utáni másnaposságuk.

A jónép (korábban polgárok, mostanság zemberek) pedig szeretne együttműködni, s ha azt kívánná bármiféle felsőbb akarat, még a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozatot is kifüggesztik otthon a konyhában, csak legyen már igaz, ami bele van írva. Vagy valami hasonló. Például baj esetén. Ha itt a víz.

Tegnap kaptam egy levelet, ami arról szól, hogy a debreceni 9. választókerület keresi a képviselőjét. Így:

Győri Gyula (Fidesz-KDNP - ahogy minden egyéniben megválasztott debreceni képviselő) a szavazatok 47 százalékával győzött igen gyér választói érdeklődés mellett (28 százalékos részvétel). Győri Gyula nem új harcos, 1998 óta önkormányzati képviselő, ezért is furcsa – vagy talán éppen ezzel indokolható? –, hogy a 24 egyéniben megválasztott városatya közül a legkisebb arányban őt támogatták a helyiek. Reménykedjünk, hogy nem emiatt sértődött meg választókerületére, s esetleges duzzogása nem négy évig, a következő választásokig fog tartani.

Igaztalanok lennénk azonban Győri Gyula képviselő úrral, ha nem említenénk meg, hogy a többi képviselő úr(hölgy) sem jeleskedik a választókkal történő személyes találkozások terén, s bár a belvízi baj már egy hete tart és egyre súlyosabb, eddig még Debrecen város polgármesterének, Kósa Lajosnak sem volt ideje arra, hogy megtekintse városa sárosabb részét. Vagy meglehet, inkognitóban mártotta meg gumicsizmáját a kertségek özönvizében, ezért nem lehetett vele az önkormányzati média.

Pedig most a városi tévé rendesen beszámol a debreceni magyar emberek életét és vagyonkáját tönkretevő belvízről, még abba a Biczó István-kertbe is kimentek, ami Győri Gyula választókerületébe tartozik. A tudósítás nem ma vagy tegnap készült, hanem öt nappal ezelőtt, a helyzet pedig csak romlott azóta.

Debreceniek, magyarok, emberek! Ha látta valaki a polgármester urat vagy a képviselő urakat, szóljon már nekik, hogy nagy a baj! Ha győz a víz, akkor előbb-utóbb valaki(k) veszíteni fog(nak)!

Kósa Lajost megint nem nevezték nevén.

Majdnem egy éve, hogy itt  szóvá tettem, miféle érthetetlen dolog a férje nevének megemlítése nélkül interjút készíteni a polgármester feleségével, ráadásul a város kiadványában. Az elhallgatott férj - ezt a címet adtam tavaly decemberben, és az idén sem jut jobb az eszembe, ezért pusztán sorszámozom, mint az nagy szériák esetében szokás: pl. Rocky.

Szóval Kósa Lajos országgyűlési képviselő, a Fidesz országos alelnöke, a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke, Debrecen város polgármestere és a Magyar Olimpiai Bizottság tagja nős, három lánygyermek édesapja. Felesége Porkoláb Gyöngyi, aki modern és öntudatos asszonyként maga is rendszeresen vállal közszerepet. Jaj, de ezt már mindenki tudja… Vagy mégsem?

Tegnap a Bulváros.hu adott közre egy terjedelmes interjú: Porkoláb Gyöngyi: Debrecen és Nyíregyháza vonzásában. Ebben egyetlen utalás van Kósa Lajosra: „Van három lányom, nekem ők a legfontosabbak. Szeretik, ha én megyek értük, ezért sokszor valóban sietek, hogy a munka mellett mindig időben oda érjek. A férjem közéleti szereplő, elfoglaltságai miatt ez a feladat gyakrabban hárul rám.” Ennyi, nem több. Kísértetiesen ugyanúgy, mint egy évvel ezelőtt.

Se akkor, se azóta, se most nem értem, miért ez az elhallgató megfontolás. Tavaly már kifejtettem meglátásaimat ebben az ügyben, nem ismétlem, olvassa el, akit érdekel.

Bár a két személy munkássága között azért jelentős különbség van, most már kíváncsi voltam, hogy Kósa megemlíti-e feleségét, ha van rá módja. Pillantsunk csak a hivatalos dokumentumokra! Egy 1996-os parlamenti életrajzban még szerepel a feleség neve, a mostaniban azonban már nem. Hm.

Ha most valaki a házastársak elhallgatásának ügyében valamiféle keresztény politikusi szemérmességről kezd szónokolni (különösen a bulvárban is szívesen fürdőző közembereink kapcsán), akkor azonnal Kádár Jánost fogok kiáltani, aztán lesz sértődés megint.

Elfeledett városrészek. Basahalom-Alsó 3.

A választási törvény szerint a voksolás után 30 napja van a jelölő szervezeteknek, hogy plakátjaikat eltávolítsák a közterületről. A debreceni pártok azt ígérték, hogy ők 15 nap alatt eltűntetik a nyomaikat. Ez az önként vállalt határidő már másfél hónapja lejárt. A közterület-felügyelet, ha úgy gondolja, szabálysértési feljelentést tehet a törvényben foglaltak be nem tartói ellenében. Ha úgy gondolja…

Az alábbi fotók néhány napja készültek Debrecenben, a 7. egyéni önkormányzati választókerületben. Itt található a Bayk András-kert (A város egykori főbírájáról elnevezett külső kertség a város keleti részén, az Ungvári kerten túl található, a Létai út két oldalán.) és Kondoros (Az azonos nevű vízfolyás partján állt település, amelyet 1429-ben már pusztaként említenek az iratok. „Emberemlékezet” óta Debrecenhez tartozott. Jelenleg zártkert a debreceniek hétvégi telkeivel. Forrás: Wikipédia).

Az október eleji voksolást itt is a Fidesz jelöltje nyerte, Kovács István a szavaztok 62 százalékát szerezte meg gyér választói érdeklődés mellett (28 százalékos részvétel). Mint a fotókon látható, a választási kampány ideje alatt a párt emberei jártak ebben az elfeledett városrészben, azóta minden bizonnyal nem. Minek is jöttek volna? Majd ráérnek négy év múlva visszatérni.

Addig is a 7. választókerület jelentős részét leginkább mostani állapotában kellene megőrizni, és idegenforgalmi célállomásként meghirdetni a rusztikus közeget, a sáros utcákat, elvadult közterületeket kedvelők számára.

Kalandorok már jártak itt, most jöhetnének a kalandtúrázók.

(A fotókat Konyhás István készítette. Köszönet érte.)

Basahalom-Alsó korábban:

Nagyon alul járó

Fénnyel fedik a csúf valót

Tiltakoznak? Titkolóznak. Képviselői kommunikáció.

Két hónapja, október harmadikán voltak a helyhatósági választások. Azóta már három alkalommal ülésezett Debrecen képviselő-testülete. Dolgoznak tehát. Vagy legalábbis szavaznak, szavazgatnak.

Két hónap után a választópolgár úgy gondolja, hogy megkeresné az önkormányzati képviselőjét, elbeszélgetne vele a kampányígéretekről, megkérdezné erről-arról, figyelmébe ajánlaná, hogy mit is tegyen a közgyűlésben, ha már megválasztotta képviselőjének, hát csak van joga hozzá. Hiszi.

Ahogy azt is hiszi: a város hivatalosa honlapja elsősorban azért van, hogy tájékoztassa őt meg az összes többi választópolgárt az őket érintő közügyekről – közhasznú információkat adjon a köznek a közpénzen működő városi közportál.

Rosszul hiszi ezt is, azt is.

A képviselő nem azért van, hogy zaklassa őt a lakosság, a városi honlapon meg csak azt kell olvasni, hogy már megint mennyit szépült a város. Ennyi. Miből gondolhatjuk mindezt? Ha két hónappal a választások után Debrecen város hivatalos honlapjának közgyűlési rovatából azt szeretnénk megtudni az „Elérhetőségek, fogadóórák” gombra kattintva, hogy választott helyi politikusainknak mikor és miként férhetünk a közelébe, akkor ezt láthatjuk most.

Az általunk keresett információkra kijelölt felület érintetlen, szűz, tiszta. Fehérebb, mint az ÉS vagy a Magyar Narancs eheti számának címoldala. Azt tudjuk, hogy mi ellen tiltakoznak hetilapjaink üres nyitóoldalukkal. De az rejtély, miért titkolóznak a városháziak.

Parasztvakítás cívishonban. Basahalom-Alsó 2.

Debrecen belvárosában járunk, a település legrégebben lakott részén, a Péterfia és a Hunyadi utcák sarkán, ahol már évek óta szaga van a rohadásnak. A „merjünk nagyot álmodni” ámokfutói és az önkormányzati telekbizniszérek egykoron egy újabb plázát vizionáltak ide, benne még műjég is lett volna, ezzel kedveskedvén a polgármesternek, hogy amikor kedvenc sportját akarja űzni (hokizni támad kedve), akkor ne legyen szükséges egészen a Tócóig kibumliznia, hanem a belvárosban is megszorongathassa ellenfeleit egy-egy palánknyomós bodicsekkel. Pláza nem lett, csak ideiglenes piac, pusztítás, romlás, illegális hajléktalanmenedék, patkányfészek. Most állítólag újra fontolgatják, hogy legyen itt valami valakiknek, de talán meg nem született meg a végső megállapodás arról, hogy ki kinek mit ad és minek fejében, meg hány százalék. Bodicsek és csiklandozás – ez zajlik a színfalak mögött.

De hogy addig se bámulja a cívispolgár saját városának romlását, ami nyilván nem is lehetséges, mármint a romlás, hiszen a közpénzen működő önkormányzati médiaportfolió csak épülésről ír, szépülésről, gazdagodásról… Szóval, hogy ne bámulja se helyi, se idegen a csúfságot, van már talán féléve is, hogy egy jó nagy mozgóképes világító falat helyeztek el a sarkon, takarván a takarandót. Naphosszat villognak némán a hirdetések, bár a helyhatósági választások kampányidőszaka alatt egyetlen üde reklámfilm erejéig meg is szólaltak az akkor ideiglenesen kihelyezett hangszórók: amikor a Fidesz kampányfilmjét adták, ami zenélt is, a polgármester is megszólalt benne – óránként vagy húszszor.

Ez a nagy videófal most újabb tartalommal töltődött fel. Karácsony közeledtével érdekes kontextusba kerülnek itt a hirdetések.

Reklám a rohadás szélén. Pofátlan szemfényvesztés, helyieket lealázó parasztvakítás.

(A fotókat Konyhás István készítette. Köszönet érte.)