Nem talált Messiást a Modem. Háborognak a grafikusok.
Mióta a fél országgal elhitette, hogy a műanyagló világszenzáció, azóta sokan marketingzseninek tartják Gulyás Gábort, a Modem igazgatóját. Szintén sokan meg úgy vélekednek, hogy a szakmához nem értő, pöffeszkedő, öntelt, arrogáns stílusú politikai kinevezett. (Ha valaki nosztalgiázni akar régebbi Modem-ügyekben, nézzen szét itt vagy böngésszen emitt.)
A napokban ismét magára vonta a figyelmet egyesek szerint korrekt, mások szerint alfuserált kommunikációjával. Történt ugyanis, hogy a Modem 300 ezer forint díjazású nyílt pályázatot írt ki a Messiások című kiállítás logó és arculattervezésére, majd a pályázatot eredménytelennek nyilvánította. Az erről szóló igen rövid információ a honlapján is olvasható: „Nyolcvankét pályázó több mint száz tervet adott be a Messiások című kiállítás arculati tervére kiírt nyílt pályázatra. Miután a szakmai zsűri ezek egyikét sem javasolta megvalósításra, a Modem eredménytelennek minősítette a pályázatot.”
Felháborodott a döntésen a Magyar Tervezőgrafikusok és Tipográfusok Társasága, nyílt levélben adott hangot tiltakozásának, amire Gulyás Gábor válaszolt, mindezt a MATT a honlapján is megjelentette, ugyanitt a kommentek között az a levél is olvasható, amiben a pályázókat értesítette Gulyás a döntésről. A MATT elnöksége szerint a pályázat eredménytelenné nyilvánításának általuk „eddig nem ismert, nem szakmai okai vannak”, ezt Gulyás rosszindulatú feltételezésnek nyilvánította és visszautasította. A MATT kérte, hogy „hozzák nyilvánosságra a pályázatot elbíráló szakmai zsűri névsorát és az általuk meghozott döntés indoklását”. Gulyás erre azt válaszolta, hogy „a Modem pályázatára beérkező munkák színvonaláról továbbra is az általunk felkért zsűri véleményét tartom mérvadónak”. Hogy ez nem válasz a konkrét kérdésre? Azt többen is szóvá teszik a kommentelők közül.
Tényként leszögezhetjük, hogy igen sikeresnek tekinthető az a pályázat, amire nyolcvanketten adják be munkáikat. S az is tény, de már a sajnálatos fajtából, hogy ezek közül egyetlen egyet sem javasol megvalósításra a zsűri. Minden bizonnyal megalapozottan hozták meg döntésüket a bírálók („akik mindannyian egyetemen és főiskolán tanítanak vizuális művészetet és grafikai tervezést” – ahogy Gulyás fogalmaz). Már csak az a kérdés, hogy miért kell titokban tartani a zsűri tagjainak nevét. Ha tényleg a szakma jeles képviselői, akkor eddigi munkásságuk fogja hitelesíteni a pályázati eredménytelenséget kihirdető döntésüket. Ha nincs ez a rejtőzködés, akkor vélhetően nem fogalmazódnak meg gyanakvó találgatások arról, hogy valójában nem szakmai döntés született. Ha Gulyás nem árulja el, hogy kik ők, akkor miért nem nevezik meg önnön magukat a zsűri tagjai, miért nem lépnek a nyilvánosság elé, arcukkal is vállalva a döntésüket? Nem engedi meg nekik Gulyás? Érthetetlen. És már csak egy kérdés maradt a végére. Ha újra pályázatot ír ki a Modem valamelyik kiállításának logójára és arculatára, arra hányan fogják beadni munkáikat a mostani történések után? (Az pedig pusztán költői talány, hogy a debreceni önkormányzati tulajdonú sajtó miért nem számolt be minderről.)
Gulyás Gábor (jobbról) Sztálin fejével birkózik a Modem belső udvarában
