A polgármester feleségével készült nagyinterjúban egy szó sem esett Kósa Lajosról. Kádárkori álszemérmesség?
Nagy dolog, ha egy civil szervezet vezetőjével egész oldalas interjú jelenik meg a város nevét viselő ingyenes önkormányzati hetikiadványban, mert errefelé a helyi hivatalosságok nem nagyon szeretik a mindenféle civileket. A mindenféléket. Ráadásul ez a nagyinterjú kiemelt helyre, a 3. oldalra került, további ráadásul az év végi ünnepi számban, még ráadásabbul maga a főszerkesztő készítette személyesen.
A Jusson idő egymásra című publikáció apropója, hogy immáron tíz esztendeje működik a Debreceni Kőr Dáma Egyesület, melynek alapítója és elnöke Porkoláb Gyöngyi, aki egyébként Kósa Lajos polgármester felesége. Ez az utóbbi információ azonban kimaradt mind a rövidke felvezetésből, mind a nagyinterjú egészéből, pedig a szöveg – és annak bővebb internetes változata – nem csak szűken a 180 női tagot számláló egyesület tevékenységéről szól, hanem aktuálisan megemlíttetik benne a karácsony és a család is. (Itt hivatkozzunk arra, hogy a konzervatív sajtóban etalonnak tekintett Heti Válasz is készített a napokban egy terjedelmesebb interjút Porkoláb Gyöngyivel, amiből nem maradt ki a szoros családi vonatkozás: Hölgyválasz.) Miért is kellett volna kihagyni, illetve Debrecenben miért hallgatnak róla?
A Kőr Dáma és vezetője vitathatatlanul és elismerésre méltóan sokat tett a városban, leginkább az elesetteknek nyújtott segítségük emelendő ki. (Némely puccos rendezvényeiket feledhetővé teszi a jószolgálat.) Áldozatos munkájukat nem kisebbíti az a kétségtelen tény, hogy ténykedésükben sokat segített Kósa Lajos. Magyarország az az ország, Debrecen meg főként az a város, ahol könnyebben nyílnak meg az ajtók, ha a polgármester felesége kopogtat rajtuk, mint ha bárki más.
Ezzel a családi állapottal lehet élni és visszaélni. Polgármesternéként lehet cikázni a városházán, ugráltatni a közhivatalnokokat, beleszólni városi ügyekbe, barátnők kinevezéseit egyengetni, játszani a first ladyt. De polgármesternéként lehet adományokat gyűjteni, beteg emberek ápolását segíteni, drogos fiatalok mellé állni. Ha jó célt szolgál a kivételezett helyzet, akkor arról büszkén lehet szólni, nem álságosan hallgatni róla.
Nem ismervén az interjú készítésének körülményeit, csak találgathatnánk Kósa Lajos kimaradásának okát. Ezt azonban most nem tesszük, mert mindegyik feltételezésünk végén azt kellene megállapítanunk, hogy jó nagy butaság.
Annyi, de annyi mondat szól Kósa Lajosról a debreceni médiában, legalább egyet ebben az interjúban is kaphatott volna. Mert tett érte.