Magyar blógusz

Kitört a vihar, elszabadultak az indulatok.

Elkészült a B-lista, igen, a blog-lista. Némi késéssel ma közreadta a hvg, hogy az idei Golden Blogon kiket tartanak a hazai 100 legjobb közé tartozónak, kikre voksolhat a következő napokban a zsűri és a publikum. És tört a mécses, szakadt a gát, kitört a lázas düh, kibújt a vigyorgó szög a zsákból, és jut eszembe számtalan szebbnél szebb képzavar. Megértem azokat, akik elkeseredettek, mert szerették volna látni magukat a 100 között. A büszkén virgonckodó listásokat is megértem. Csak… Csak több méltóság kellene. Egyik oldalról megy az acsarkodó gyűlölködés, a másik oldalon meg egyesek igen belehomorítottak az önfényező nagykampányukba. No, persze, miért lenne éppen ez másabb, mint minden más az országban, így két választás között.

(Amúgy pedig örömmel tudatom, hogy a Basahalom boulevard az előválogatáson bekerült a legjobb hazai közéleti blogok közé. Tavaly is nagy megtiszteltetés volt az ország 100 kiválasztott blogja közé tartozni, idén talán még inkább az, hiszen egy év alatt nagyot gazdagodott a magyar blógusz. És ennél többre – helyi tematikája okán – nem is számíthat egy magamfajta vidéki. Szóval jó. És holnap az lesz megint, ami tegnap is volt, írogat az ember az ő kedves látogatóinak - kívül a versenyen, túl a Golden Blogon.)

Kulcs a bujtatóban

Múltkorában adós maradtam egy parlamenti felszólalás folytatásával.

Pontosabban egy fenét én maradtam adós. A féligmondás ügyében a helyi hivatalos hírközlést bírálgattam, természetesen eredmény nélkül. A városi honlapon azóta is csak a produkció eleje látható. Nem gond, mert a parlamenti honlap már frissült, így a tájékozódni vágyó civil lakosság mindenféle debreceni segítség nélkül, saját erőből maga is megtekintheti azt, ami jár neki – amennyiben kíváncsi rá.

Tehát itt olvasható a polgármester úr felszólalása, aztán a miniszter válasza és Kósa Lajos viszontválasza. Na, így kerek a tájékoztatás, kedves helyi szakemberek. Aztán mindenki annak ad igazat, akinek akar.

És nem csak olvasni lehet a felszólalásokat, hanem videón megtekinteni is, ami nagy könnyebbség azok számára, akik nincsenek barátságban a betűkkel. Igaz, a parlamenti honlap szerényen hallgat arról, hogy ez a szolgáltatása létezik. Ha valaki megnézi az egyes felszólalások aloldalait (pl. a fenti három közül bármelyiket), akkor az oldal élén található adatok között szerepel egy sor: Felszólalás ideje, s mellette egy szám (perc:másodperc), na erre a számra kattintva indul be a videó.

Mai alapfokú állampolgári tájékozódásos szemináriumomat egy kéréssel zárom: Valaki, legyen szíves, szóljon már a polgármester úrnak, hogy nem illendő a kulcscsomóját a nadrágszíj bújtatójába akasztva hordani, úgy fél arasznyira a slicctől! (Merthogy ez is látszik az amúgy minimalista méretgazdagságú parlamenti videón, de láthattuk már ezerszer ezt a szokását különböző nyilvános szereplésein.) Így felcsörgőzve kezdő vállalkozók tündököltek úgy 10-15 éve, azonban jó ideje már ők sem teszik. Kérem, vetessék le! Mégiscsak az ország második legnagyobb városáról van szó.

Úgy fáj a hülyeség, különösen akkor, ha nagyban terjesztik, ráadásul közpénzből.

Kedvenc városi televízióm, az egyetlen, a nagyképernyős, aminek élén mindenféle történész egyetemi végzettségű emberek tündökölnek, megint bebizonyította nagyon vélt felsőbbrendűségét. Mondom: vélt.

Kisebb képernyőt, nagyobb alázatot és egy idegen szavak szótárát kívánok! Vagy nem telik az önkormányzati apanázsból meg a kényszerhirdetésekből? Semmi gond, beviszem az enyémet, de akkor az idén már nem fizetek víz- és hődíjat. Áll az alku? 

Cefre a lakótelepről

Hagyjuk ma a politikát és a médiát másra, együtt menjünk le a pincébe!

Kevés felvezető sort kíván az alábbi videó. Annyit pusztán, hogy egy takarékos, a várost sajátjának tekintő, s minden bizonnyal a pálinkát igen kedvelő honpolgár a lakótelepi közfa alá fóliát feszítve fogja fel a cefrének való epret Debrecenben, a Béke-Wesselényi lakótelepen.

Ezt dokumentálja a filmecske, amit ezen sorok olvasása után talán felesleges is megtekinteni, mert ennél többet nem mutat. A zene ellenben jó, mert macskajajos.  

   Ha erre a kék mondatra kattintasz, akkor láthatod és hallhatod.

Lelkes Verebes szerelmes

Amit mondott az imént, az kedves muzsika az én fülemnek – szólt Verebes István sokirányú médiatehetség Kósa Lajos fideszes politikushoz.

Nincs abban semmi előzetes megfontolás, hogy Hajós András és Havas Henrik után most Verebesen a sor. Egyszerűen „történelmileg így alakult”, mint egykoron az egypártrendszer az elvtársak interpretációja szerint. Eszembe nem jutott volna jeles személye, ha a tegnapi Nap-keltében nem Kósa Lajos az egyik vendége. Épp itt volt az ideje, mert utoljára egy hónapja szerepelt a polgármester úr a Gyárfás-produkcióban, s ily hosszú kihagyáshoz nem vagyunk hozzászokva.

Verebessel kapcsolatban nem újdonság, hogy tíz esetből kilencszer felkészületlen, a lényegest nagy biztonsággal keveri össze a lényegtelennel, az esetleges kérdéseire adott válaszolok többnyire nem érdeklik stb. – nem ragozom, unalmas.

Tegnapi produkciója már egyenesen szánalmas volt, különösen a Kósával töltött 21 percnek az a része, amikor Verebes saját magáról beszélt: „színes ember vagyok…” De ez sem fontos.

A beszélgetésnek egyetlen érdemi momentuma, nóvuma az lett volna, amikor Kósa Lajos a honi médiáról szóló újkeletű nézeteit fejtette volna ki. A mostanság pártelnöki, majd miniszterelnöki tisztség felé kacsingató fideszes politikus szóbahozta a túlzó baloldali jelenlétet a magyar médiában, s szerinte „a probléma megoldása legkevésbé sem az, hogy akkor klónozunk ilyen jobboldali fórumokat, és akkor azt mondjuk, hogy legyen egy…”

Hogy mi lenne a megoldás? Nem tudtuk meg, mert Verebes itt a szavába vágott, s bár Kósa több alkalommal is újra nekifutott, szerette volna elmondani, Verebes nem hagyta neki. Nem galádságból – hiszen végig jól érzékelhető volt, hogy a „riporteri kekeckedés” csak látszat, itt egy pozitív fideszest kell felmutatni –, hanem azért, mert Verebes bizony nem újságíró, nem riporter, még középszerű sem. Egyszerűen nem ért ehhez a szakmához, nem érzi, mikor kerül szóba valami fontos, mikor kell közbeszólni, mikor csendben maradni. Ráadásul nagyon szerelmes saját magába, s ez gyakorta feleslegessé teszi más jelenlétét a stúdióban. A műsorban, a közszolgálatiban.

A beszélgetés inkriminált részlete itt látható.

Aki pedig, mind a 21 percet szeretné megtekinteni, az ide kattintson.