Nem oly nagyok ezek a fizetések, hogy ennyire el kellene dugni a róluk szóló információkat. Az önkormányzati média pedig ismételten kínosnak ítélte, hogy szóljon arról, ami a lakosságot érdekli.

Miért kellett erre húsz évet várni? Nem is érti az ember, hogy eddig miért voltak titkosak azoknak a járandóságai, akik köztulajdonban lévő cégeket, intézményeket vezetnek. Nem a mások zsebében való turkálás örök vágyáról van szó, hanem arról, hogy minden, ami közpénzzel kapcsolatos információ, az a közre tartozik. Ennyi.

Aki kíváncsi, annak végig kell látogatnia a debreceni cégek honlapjait, hogy nagy leleménnyel rátaláljon az adatokra. Debrecen város hivatalos honlapja nem tette meg azt a szívességet, hogy csokorba gyűjtve együttesen adja közre azokat. Az önkormányzati médiához pedig ismételten hiába fordul segítségért a debreceni polgár. Bár tegnap estére a tévéhíradókban és az online médiában ez volt a vezető hír szerte az országban, a közpénzen működő városi televízió és a város nevét viselő mindenpostaládás hetikiadvány honlapja hallgatott, hallgatott, hallgatott. (Ellenben a szintén debreceni Alföld Televízió hírműsorának első anyaga volt.)

Az örök gyanakvók és minden titkos információk tudói persze most is állítják, hogy a nyilvánosságra hozott járandóságok nem azonosak az egyes vezetők összes juttatásaival. Mi van a rokonok cégei (alapítványai) által benyújtott számlákra kifizetett pénzekkel, a személyes és korlátlan használatra adott céges autókkal, a külföldi utazásokkal…

Az a baj a lakossággal, hogy nem tudja, mi a hír, a helyi hír. Arról beszél, ami nincs, nem úgy van, meg egyáltalán. Például a romagyilkosságok elkövetésével gyanúsított helyiekről.

Egy hét elteltével sem lankadt az érdeklődés a debreceniekben a sorozatgyilkosságok feltételezett tetteseivel kapcsolatos információk iránt. Az emberek már csak ilyenek, megdöbbenve vagy hitetlenkedve idézik a gyanúsítottakhoz kötődő emlékeiket, kicsi ez a város, mindenkinek van olyan ismerőse, aki közelről ismeri a letartóztatott helyieket. Aztán még a rendőrség sem fejezte be a munkáját, nap mint nap hallani arról, hogy most éppen melyik debrecenit hallgatták ki, honnét vittek el számítógépet, merre tűntek fel a nyomozók.

Mindenki beszél, sokszor – meglehet – zagyvaságot, a helyi közmédia azonban továbbra is töretlenül hallgat. A Népszabadságban is szóvá tett némaság okairól Széles Tamás, a Debreceni Városi Televízió főszerkesztője és ügyvezető igazgatója a lap hasábjain értekezett. Széles Tamás alapvetése, hogy ez az ügy „nem debreceni ügy”, mert például „az akcióban nem vettek részt helyi rendőri erők, az elkövetési helyszínek nem kötődnek a városhoz”. És kimondatik a megkérdőjelezhetetlen igazság is : „A helyi televízióknak az a dolga, hogy helyi eseményekről tájékoztassanak, és ha nincs hír, mesterséges hírgyártásra ne pazaroljanak közpénzt.”

A helyi lakosság, a debreceni cívis polgár azonban van annyira botor, hogy mindezt nem ismeri fel, s a főszerkesztő úr szakmai okfejtése ellenére úgy gondolja, hogy ez az ügy debreceni is, és minden helyi vonatkozásának hírértéke van – ezért beszélnek róla. Talán itt lenne az ideje, hogy a tudatlan debreceniek, akiknek a pénzéből működik az önkormányzati televízió, szánjanak még 2400 forintot a családi büdzséből Széles Tamásnak A képes hír című szakkönyvére (megrendelhető a városi tévénél), hogy végre képben lehessenek hírkészítési ügyekben, és ne dumáljanak össze-vissza.

A főszerkesztő népszabadságos reagálása reményt és jókívánságot is tartalmaz: „Őszintén szeretnénk, hogy minél kevesebb ilyen eseményről kényszerüljünk híradós anyagot készíteni, és "napfényes" városunkban a híradószünetet követő napon a virágkarnevál és az ahhoz hasonló kiemelkedő események bemutatása legyen a vezető hír. Ilyen híreket kívánunk minden médiumnak: kicsinek, nagynak, országosnak és helyinek (önöknek is).” Hát igen, kedves. Az tény, hogy az ünnep másnapján a városi tévében a virágokról szólt a vezető hír, mindenütt máshol a súlyos bűnökről és az elkövetésükkel gyanúsítottakról – a debreceni közbeszédben is, azóta is. Igaz, a DVSC futballcsapatának nagyszerű szereplése sokakat megérintett, a sorozatgyilkosság azonban többeket foglalkoztat, mint a foci.

A hírkészítésről szakkönyvet megjelentető Széles Tamás válaszírása pénteken reggel jelent meg a Népszabadságban, aznap este az általa vezetett televízió hírműsora egy személyi hírről is beszámolt. Hír, hír, hír! Új vezető: „Új igazgatója van a Debrecen köztisztaságáért felelős AKSD Kft-nek. Virág László megbízása 2013. december 31-ig szól. Virág László korábban az Airport Debrecen Kft. ügyvezető igazgatója volt. A vezetőt a cég kisebbségi tulajdonosa, a Debreceni Vagyonkezelő Zrt. nevezte ki. Az új igazgató a külföldi érdekeltségű többségi tulajdonos megbízottjával, Kardos Mariannal vezeti a kft-t.”

Ha szól a városi televízió Virág László korábbi tevékenységéről, akkor miért csak egy posztját említi? Virág korábban volt már a hajdú-Bihar megyei közgyűlés fideszes alelnöke, majd a Debreceni Vagyonkezelő Rt. stratégiai igazgatója is. Az Airport Debrecen Kft. ügyvezető igazgatói posztjáról pedig azért mondott le, mert a bíróság jogerősen egy év hat hónap börtönbüntetésre ítélte – két évre felfüggesztve – nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette és magánokirat-hamisítás vétsége miatt. (Ez az ítélet itt nem hír) Virág László legutóbb annak a Debreceni Cargo és Logisztikai Kft-nek az ügyvezetőjeként szerepelt a hírekben, amelyik cég a debreceni repülőtérre pályázat, majd nyert, majd visszalépett. (Városházi hiszti) 

Virág László ismét önkormányzati érdekeltség vezetője, személyéről ismét furcsán adnak tájékoztatást.  

Képes hírek? Képtelenek.

A hét lemeze Debrecenben.

A közpénzen működő önkormányzati média következetesen hallgat a romák elleni sorozatgyilkosságok helyi vonatkozásairól.

A városi televízió némaságáról Kácsor Zsolt írt a mai Népszabadságban.

A város nevét viselő mindenpostaládás heti ingyenes kiadvány mai számának második oldalán, annak is a jobb alsó sarkában csupán egy mínuszos hír erejéig zaklatják a debreceni lakosságot a magyar kriminalisztika eddig példátlan bűncselekmény-sorozatának eme helyi történésével.

A mindenpostaládás honlapján továbbra is csak a Népszabadságot idéző rövidség látható, semmi más az ügyben.

Illetve a Debrecen Online nyitó oldala a The Killers tavalyi albumát ajánlja olvasói figyelmébe Táncoló „gyilkosok” címmel.

Van-e mondandója a városnak arról, hogy a romák elleni sorozatgyilkosságok elkövetésével helyieket gyanúsít a rendőrség? Meddig lehet hallgatni?

(Mielőtt bárki bármiféle baromságot beleolvasna az alább következő sorokba, leszögezem, hogy szerintem nincs épelméjű ember, akik közvetlen kapcsolatot feltételezne a romagyilkosságokkal gyanúsított debreceniek és a város polgármestere, bármelyik vezetője, illetve a várost irányító Fidesz között.)

Az önkormányzati média csak szűkszavúan adott hírt arról, hogy a rendőrség több debrecenit is őrizetbe vett a cigányok elleni brutális gyilkosságok gyanújával. A közpénzen fenntartott mindenpostaládás hetikiadvány honlapja nyúlfarknyi hírt ad csupán, azt is a Népszabadságra (nol.hu) hivatkozva(!). Kínos. A debreceniek ismét megbizonyosodhattak arról, ha a városukban történtek részletei iránt érdeklődnek, akkor ezeket az információkat ne az ő pénzükön működő önkormányzati médiában keressék.

Kínos ez az ügy, leginkább hallgatni kell róla. Ugye.

Kínos, ahogy az is, hogy a Magyar Gárda a megalakulása óta rendszeresen a város főterén grasszált a szomszéd megyéből áthívott Nemzeti Őrsereg társaságában. Díszelegnek zárt rendben a város hivatalos ünnepségein, ugyanúgy és ugyanakkor koszorúznak, amikor Debrecen első emberei. És nem volt egyetlen szeretve tisztelt városvezető, aki nyilvánosan nemtetszését fejezte volna ki emiatt.

Kínos, hogy a Nagytemplom előtt, a Kossuth-szobor mellett évek óta hangzanak el beszédek szinte napi gyakorisággal, amikben hol ennek, hol annak a bebörtönzését, az országból történő kiszorítását, akasztását követelik a szónokok. És a Nagytemplomból még egyetlen öblösebb kinyilatkozás sem intette a hangoskodókat a keresztyéni elvekre és értékekre.

Ahogy az is kínos, hogy a debreceni foci és női kézilabda mérkőzéseken a lelátó egy része rendre rasszista és cigányellenes rigmusoktól hangos, de mivel a kormány és a szocialisták gyalázása is ugyanabból a szektorból ordíttatik, ezért az utóbbi hallatának öröme okán az erre hivatottak elfeledkeznek felháborodni az előbbiek miatt.

Már régóta valójában nem az a kínos, hogy mindenféle szélsőséges elemek kedvükre azt tesznek ebben a városban, amit akarnak, hanem az a mérhetetlenül kínos, hogy egyetlen jeles – megválasztott vagy szakmai tekintélye miatt tisztelt, világi vagy egyházi – személy-szervezet nem élt a határozott nyilvános tiltakozás lehetőségével. (Kivételt olykor azok a helyben egyre jobban marginalizálódó pártok jelentenek, amelyek képviselőit rendszeresen nevetség tárgyává igyekszik tenni a többség – sikerrel.)

Akiktől elhatárolódást várna az ember, azok legfeljebb annyival indokolják hallgatásukat, hogy ebben az országban szólásszabadság van, bárki szinte bármit mondhat. Igaz, ahogy az is igaz, hogy a szólás joga az övéké is, de nem csak joga, hanem kötelessége is mindenkinek, akit tudása, tehetsége, pártja, választóinak szavazata a többiek fölé emelt.

Keresem a város hivatalos honlapján, hogy kiadtak-e valamilyen nyilatkozatot az utóbbi 24 órában. Nem. Ellenben megtalálom Kósa Lajos augusztus 19-i beszédét, amit újságírók előtt mondott el, többek között arról, hogy Debrecen miként lesz méltó tagja az európai városoknak. Aztán megtalálom a polgármester augusztus 20-i beszédének teljes szövegét, amiben sorra veszi az ország, a nemzet összes aktuális baját, épp csak a cigány kisebbséggel kapcsolatos gondjaink maradtak ki.

Nemrégiben ünnepeltetett, hogy Debrecen imázsa a legjobb az ország nagyvárosai között. Ha eltagadjuk, attól még sajnos igaz, hogy a romák elleni sorozatgyilkosságokkal gyanúsítottak debrecenisége is részese a városról kialakuló, folyamatosan változó képnek. Ha eddig nem szólaltak meg az arra hivatottak, akkor most épp itt lenne az ideje, hogy kifejtsék gondolataikat. Debrecen nem hallgathat tovább, uraim! Legalább a városimázs kedvéért tegyék meg, ha már őszintén belülről nem jön a szó.

Katasztrófa-turistáktól nagy pénzeket lehetne leakasztani ezért a bejárásért.

Enyészet uralta bakterházak, a tégláig lerabolt állomásépületek, vezetékek nélkül árválkodó telefonpóznák, itt rozsdás helységtábla, amott két botra illesztett… Pusztulás, nyomorúság, elhagyatott világ.

A Debrecen és Füzesabony közötti vasútvonalra még azt sem mondhatnánk, hogy Isten háta mögötti terület, hiszen vonattal ezen közelíthető meg a térség két nagy turisztikai nevezetessége: Hortobágy és a Tisza-tó (Tiszafüred, Poroszló). A kiindulópontja (vagy végállomása) pedig a büszke Debrecen.

Fotók következnek 2009 augusztusából.