Látván a kellemes pamlagokat, leginkább szivargyújtásra és egy jó konyakra támadhat ingerenciánk.

A házi reklámfilm-gyártás nem elítélendő cselekedet, az pedig különösen méltánylandó, ha a nagy videómegosztókon feltűnnek a civil hirdetések. Miért ne? Mindezt már részletesen taglaltuk Szanyi Sándor árnyékolástechnikai vállalkozó cicis filmecskéje kapcsán, a pénzügyi tanácsait az égben hirdető produkciót látva pedig megkockáztattuk annak kijelentését, hogy a cívisek hona lesz a magyar amatőr reklámgyártás fellegvára.

Itt egy újabb debreceni alkotás, egészen friss, tegnap került fel a hálóra, egy nőgyógyászati magánrendelőt hirdet kettő és fél percben sok-sok fotó egymás mellé pakolásával. Oly hangulatos, hogy az embernek férfiként is kedve támad beülni oda egy órácskára, eldiskurálni egy szivar és egy konyak kíséretében. Bájos filmecske, talán egyfajta kordokumentumnak is tekinthető - nem a bántás szándéka szól belőlem, talán a hölgyekre is hat, úgy legyen.

 

Örüljünk! Ugyan évekkel lemaradva más nagyobb városoktól, de a hét elejétől végre a debreceni önkormányzati televízió egyes műsorai is megtekinthetők az interneten. Ez a manapság már minimális követelménynek tekinthető szolgáltatás mindenképpen nézőbarát, bár a DTV-s változata inkább béta-verziónak tekinthető jelenlegi állapotában. A további fejlesztések irányát megmutatják hazai és külföldi példák is.

Tehát:

Nem szerencsés, hogy a DTV esti hírműsora és sportmagazinja egyben látható. A kedves közönség ugyanis nem mindenre kíváncsi. A televíziók többnyire külön anyagokra, tudósításokra bontva is felpakolják a világhálóra hírműsoraikat, külön címekkel és egyéb, a későbbi keresést segítő kiegészítőkkel ellátva. Ameddig ezt nem teszik meg a DTV-nél, addig is összefoglalhatnák szövegesen, címszavakban az adott (hír)műsorok tartalmát, hiszen hónapok múltán a kedves nézők nem azt fogják keresni, hogy mit is mondott a városi tévé június 16-án este, hanem például azokat a konkrét anyagokat, amelyekben mondjuk a belvárosi fakivágásokról volt szó, vagy a Loki új játékosairól.

Külön érdekesség, hogy az esti hírműsort és a sportmagazint egyben kínáló videón látható a két műsorszám közötti reklámblokk is. Meglehet, ezért többet pénzt szed be a DTV a hirdetőitől, de a neten való tévézés egyik megkülönböztető jegye a hagyományos dobozbámulástól, hogy a kedves néző kikerülheti a reklámokat, az ajánlókat, s pusztán azt tekinti meg, amire tényleg kíváncsi. (Bár az is lehetséges, hogy évek múltán egyik-másik reklám érdekesebb lesz a nosztalgiázó közönség számára, mint az azt megelőző politikai hír.)

Nem világos, hogy milyen szempontok alapján döntötték el, hogy melyik műsoruk látható a hálón is, és melyik nem. Merthogy nem kerül fel minden. Leginkább az esti háttérbeszélgetéseknek (Esti közelkép, Köz-ügy) lenne itt helyük, hiszen azok gyakorta foglalkoznak a város polgárait valóságosan is érintő ügyekkel, ráadásul élő műsorok lévén olykor olyasmit is megtudhatunk belőlük, úgy is láthatjuk a város jeles embereit, amit és ahogy a vágott-szerkesztett műsorokban nem. Remélhetően nem épp ezért döntöttek amellett, hogy ezek a háttérmagazinok nem láthatók a neten.

Örüljünk tehát, annak is, ami van végre, de inkább annak, ami lehet belőle. Egyszer talán majd visszanézhetjük a választási kampányműsorokat, hogy ki mit ígért.

Tudod, hogy alakult ki a koncerteken az öngyújtózás?

Amikor lírai ihletésű számok alatt a közönség öngyújtót lóbálva borítja fényárba a teret? Hát az úgy volt, hogy egy koncerten az egyik fickó sörrel a kezében hallgatta a zenét, véletlenül meglökték, a doboz leesett, s hogy a lábak között megtalálja az értékes nedűt, világosságot csiholt öngyújtójával, megtalálta, felemelkedett, a tüzecske még lobogott, megtetszett ez a szomszédjának, és annak a szomszédjának, mindenkinek, és már lóbálták is az öngyújtókat. Így. Honnét tudom? Láttam egy filmecskében. Momentán reklám volt. Na és?

Talán nem kell taglalni, hogy a reklámoknak milyen hatása van az átlagpopulációra, mindannyiunkra, hogy az asszociációkat felszabadító kreativitásért mennyire hálásak vagyunk, illetve mennyire tudjuk utálni az elcseszett hirdetéseket. Az a sorozat, amire most felhívnám a figyelmet, inkább a világtermés javából válogat, s kisebb teret szán a retteneteknek.

A héten zárult – vagy csak szünetet tart? – a Reklama blog negyvenegy részes sorozata, ami kifejezetten a sörök reklámjait taglalja nagy szenzibilitással. A március elején netre került első rész óta közel kétszáz videó és számos fotó illusztrálja, hogy az ügynökségek mennyiféle úton képesek közelíteni a sörhöz, a habos itóka miként hálózza be életünket, nőkét és férfiakét egyaránt. (Ezek a reklámok az antialkoholisták és a sörgyűlölők számára is élvezetet nyújtanak!)

Mivel most éppen vasárnap van, nyár, a foci is itt türemkedik körülöttünk, minden feltétel adott, hogy belepillantsunk ebbe a Magyarországon eddig példátlan gyűjteménybe, ami magyar alkotások közül talán csak egyet vonultat fel. Ez a helyzet, sajna, a focink sincs épp az élvonalban. 

Európa eme térképére pillantva a katonaságot idéző vándoranekdota rémlett fel bennem, amikor is a Varsói Szerződés egyik magyar büszkesége, az optimista politikai tiszt ekképpen ecsetelte az eszme világhódítását a honvédoknak: „Jelenleg a Föld egy hatodán van szocializmus, de lesz majd az egy tizedén, az egy huszadán is.” Igaza lett, kétségtelen, szerencsénkre.

 

Nézzünk rá Európára, Kárpátokkal ölelt hazánkra, a városra, ahol csak a templom nagy, bár dölyfösen nyújtózkodnak utána mindenféle új belvárosi eszmék és építmények, de talán nem érik utol, reméljük. Mint látszik, a városból visszahúzódott a vörös szín, a Tiszától északra meg Erdély irányába. Elüldöztettek innen a manók. S mivel mára talán már a létezésükben sem hisznek a cívisek, így az apró lények nem is fognak visszatérni ide.

Aki nem hiszi, járjon utána a szakirodalomban. Másfél éve jelent meg magyarul a holland szerzőpáros, Wil Huygen író és Rien Poortvliet mesteri illusztrátor világhírű könyve a manókról, de én csak most találkoztam vele, sajnos, ezért is késik bölcsességem az időben. Nem részletezem, tessék elolvasni, csak a térkép felett merengek egy kicsit, mert térképek felett merengeni érdekes dolog. Legyenek azok vörössel satírozottak, országhatárokat ide-oda tologatók, három tenger mosta hazát kontúrozók vagy határtalan kékségűek. A térképek rengeteg dolgot elárulnak az emberekről, ez az alábbi is, ami csak látszatra mutatja azt, hogy hol élnek a manók, inkább arról árulkodik, hogy hol nem.

Levelet kaptam lájf, fotó is volt hozzá csatolva, köszönöm. Egy olyan jelenségre hívja fel a figyelmet, ami ugyan még igen friss a városban, de máris részévé vált a cívisek évődéseinek. A piros-fehér-piros-fehér-piros-fehér-stb. gyalogos átkelőhelyet gárda-zebrának becézik a debreceni polgárok a városi látképbe egyre inkább beépülő Magyar Gárda okán. Íme a levél:

 

„A KRESZ 18. § (1) g) pontja a gyalogos átkelőhelyet fehér sávokkal jelöli. Ezt meg is erősíti az alábbiak szerint.

(2) Az (1) bekezdés

a) a), b), c), e), h), i) és k) pontjaiban említett útburkolati jel fehér vagy sárga,

b) l)-n) és p) pontjaiban említett útburkolati jel sárga,

c) a többi útburkolati jel fehér.

Ha az a) pontban említett útburkolati jel sárga színű, az úttestnek, illetőleg egy részének a lezárása miatt szükséges forgalmi rend változásra hívhatja fel a figyelmet.

(3) Különösen veszélyes helyekre - elsősorban a vasúti átjáró és az útkereszteződés területére – szaggatott vonallal körülhatárolt sárga színű útburkolati jel hívhatja fel a járművezetők figyelmét.

Debrecenben gyakorlatilag megszüntették a kijelölt gyalogos átkelőhelyet a Bethlen utcán, ugyanis ha nem a törvény szerinti útburkolati jel van felfestve, akkor ott nincs semmi.

Ha kiemelten veszélyes a terület, akkor az útkereszteződést, vagy útszakaszt sárga szaggatott vonallal és sárga sávokkal kell jelölni

A KRESZ-ben tipikus eset, amikor a záróvonalra ráesik a hó és eltűnik, ha akkor „átléped”, nem jár érte bünti. (Ezért van a zebra megerősítve táblával, így a nagy hóban is zebra marad, vagy a balra kanyarodás is hasonló szitu.)

Ez a piros vajon azt jelenti, hogy most már nem léphetnek rá a gyalogosok?”

Egyébként a piros-fehér zebra nem idegen a magyar, különösen a diósgyőri néplélektől.