Igen, nemzeti imádságunkról, a magyar himnuszról van szó. Mit is akart mondani Kölcsey Ferenc? Mert nem ugyanazt jelenti, hogy álld (tehát: álljad) vagy áldd (tehát áldjad).

A polgári szocialista polgármester és országgyűlési képviselő, Tóth József ellen tegnap tüntetők egyik transzparense szerint az Istennek állnia kell a magyart. A Google ebben a verzióban 1620 találatot hozott ki.

  

A nyerő verzió és a mai magyar helyesírás szerint himnuszunk első sora áldást kér a magyarra. A Google ebben a verzióban 19 800 találatot eredményezett.

Kölcsey sajátkezű eredeti tisztázása nem dupláz egy betűt sem: áld. Google mutató: 1040 találat.

Melyik legyen? A polgári tüntetős, a mai akadémiai vagy a korabeli kölcseys? Egy népszavazás biztosan megnyugtató választ adna erre az áldatlan bizonytalanságra.

Mit tesz a tudatos és igényes kultúrafogyasztó, ha felkelti érdeklődését egy nagy svunggal meghirdetett kiállítás? Tájékozódik. Különösen egy olyan intézmény esetében, amelyik egyszer már átverésben részeltette, amikor több eredeti művet ígért a reneszánsz géniusztól, de csak egyetlen hiteles vázlatcetlivel szolgált. Tehát tájékozódik, s a leghitelesebbnek és leginformatívabbnak tűnő forráshoz fordul legelőször: a kiállítás honlapjához.

Csak ugyanaz mondható el most is, ami Az igazi da Vinci kapcsán már olvasható volt itt: ha nem rendelkeznek elég munícióval és invencióval a modemközeli (szak)emberek, akkor nyugodtan lehetne az adott kiállítások vagy gyűjtemények eredeti honlapjait legalább részben honosítani. Vagy legalább csak hivatkozni rájuk egyetlen link erejéig. A történet folytatódik esetében még ez sem történt meg, pedig a Vincent Van Gogh Arles Fondation honlapján franciául és angolul is megtalálhatók a részletes ismertetők, az alkotók listája, az alkotások fotói minden fontos információval.

Egyszerűen érthetetlen, hogy amit meg lehetne csinálni jól, miért nem teszi meg egy magára olyannyira büszke intézmény és vezérkara. A Modem honlapja akár minimalistának is nevezhető, ha eufemizálni akarunk, valójában azonban maga is egy múzeum. A web 1.0 elfeledett és rég meghaladott korának múzeuma. Nem kortárs, nem modern.

És jöjjön egy feszültségoldó rejtvény a végére. Az alábbi képrészlet megfejtése itt található az egyik galériában Warhol, Marilyn Monroe, Vonnegut és mások társaságában.

Lehet-e pórias hasznunk abból, ha az akadémia elnöke a földink? Lehet. Ő mondta.

Hamarosan új elnököt választ a Magyar Tudományos Akadémia. Jelölt van özön, köztük két debreceni is. Egyikőjük Pálinkás József professzor, megyei listás országgyűlési képviselő, az Orbán-kormány egyik oktatási minisztere; korábban MDF-, majd MDNP-, jelenleg Fidesz-tag, a Professzorok Batthyány Körének egyik főszervezője, fizikus. Vele készített interjút a városi televízió tegnap, amikor is Pálinkás professzornak volt alkalma megígérni, hogy amennyiben ő lesz az MTA elnöke, akkor ráirányítja az ország figyelmét Debrecenre, akkor Debrecenről beszélni fognak Magyarországon mindenütt. Sajnos részletesebben nem fejtette ki ezirányú majdani igyekezetének pragmatikus részleteit, pedig biztosan érdekes lehet, pozíciójából adódóan mit tud tenni városmarketingileg a magyar tudósok tekintélyes testületének – politikai és egyéb elfogultságoktól hivatalból mentes – elnöke.

Mindenkit átvertek. Alaposan. De ez itt így van rendjén, ezért nem lehet hallani ilyesmit, hogy „bocsánatot kérünk, kedves lakosság”.

Közeledik a végjáték, ami legalább annyira csúfos, mint az egész történet. Az első polgármesteri fórum óta – ami közel négy esztendeje volt – sorozatos hazugságok, tudatos félrevezetések, hatalmi packázások, a debreceni piaci árusok és piaci vásárlók lekezelő semmibevétele fémjelzi a város újabb látványberuházását. Nem azok építik, nem annyiért, nem olyan tervek alapján, nem akkora területen és magasságban, mint amiről eredetileg szó volt. Nem akkorra készül el a piac és nem annyi lesz a bérleti díj, mint amit ígértek. A hantalavina egyes intermezzói megjárták az országos közszolgálati tévét is, de mit sem ér a nagy nyilvánosság, ha helyben remekül összejátszik a közhivatali apparátus és a magánbefektető. A politika és az ő gazdasági melléküzemága.

Az új fejlemény az, hogy végre bemutatták az árusoknak a csarnokot, és tájékoztatták őket arról, hogy mennyi lesz az asztalok bérleti díja, illetve azok licitjének kiindulása. Az asztalok kicsik, a díj magas – így lehet összefoglalni (Piaci vita, Asztalmustra, Februárban nyílhat meg az új piac). Az önkormányzat csak az asztalok bérleti díjából havi minimum 6 millió forintot akar beszedni, ehhez jönnek még pluszban az üzlethelyiségekből bejövő összegek, s mindezt az árnövekedést végül a piacon vásárló debreceniek fogják kifizetni, ezért nem néhány száz kereskedő és őstermelő – akiket immáron az önkormányzati ág is húz – ügye az, ami a piac kapcsán történik. Egyébként ha valaki részletesebb tájékoztatásra vágyik az új piac belső elrendezéséről, meghirdetett bérleti tarifáiról, tervezett működési rendjéről, az véletlenül se keresse azokat az önkormányzat hivatalos honlapján vagy a piacot üzemeltető közterület-felügyelet internetes megjelenésén, mert ott semmit sem talál ezekről, nem azért vannak ezek a közpénzen fenntartott „nyilvánosságok”, hogy tájékoztassák a debrecenieket. (Esetleg olvasgassák a Rézműves Család blogjának piaci bejegyzéseit visszatekintve is.)

Szólni, hangosabban tiltakozni egyetlen érintett sem mer, az utóbbi két év bebizonyította, hogy csak a rövidebbet húzza, aki felemeli szavát a méltánytalanságok miatt. Az árusok szeretnének végre árulni, részükről már semmi cicó, mert az önkormányzatnál van a slukker. A kiszolgáltatott piacozók – kereskedők, termelők, vásárlók – pedig ne is számítsanak arra, hogy egyszer majd valaki bocsánatot kér tőlük a megannyi hazudozás, packázás, félrevezetés miatt.

Emlékeztetőül következzen itt egy dokumentum-videó két részben, ami a régi piac utolsó napján, 2006. július 15-én készült:

Végül két információ a könnyedebb, bulvárosabb hírek iránt érdeklődőknek:

- Debreceni zenész a világhírű magyar csibész  

- Kósa csak a hetedik azok közül, akiknek pénzt adna kölcsön a lakosság