A városi televízió saját hirdetésében szúrta altesten magát a mindenpostaládásban.

Ma az önkormányzati tulajdonban lévő Debreceni Városi Televízió lőtt, de ők már az Alföld Televízióra, ezzel is beismerve, hogy komoly konkurenciának tekintik azt. A DTV hirdetése előkelőbb helyen, tíz oldallal előrébb jelent meg, s nincs ebben semmi különös, hiszen a városi tévé és a városi mindenpostaládás testvérprodukciók. A DTV diagramjának forrása a Real-PR 93. Kft., üzenete pedig az, hogy a hosszabb ideje működő önkormányzati tévének több a nézője, mint az utóbbi egy-két évben látványos technikai fejlődésnek indult Alföld tévének. Ezen aztán nem csodálkozhatunk nagyot.

Mindig súlya van annak, amit az Alföld folyóirat főszerkesztője mond az Alföld-díjasok estjén. Tudjuk ezt évek óta. Aztán vagy van fül a meghallásra, vagy nincs. A város kulturpolitikusai nem jelentek meg az eseményen. Talán a sajtóból tájékozódnak. Két idézet következik ugyanarról. Vagy mégsem ugyanarról?

Deol.hu

Az Alföld-esten Aczél Géza, a folyóirat főszerkesztője köszöntötte a díjazottakat és a közönséget. Mint mondta, a folyóirat már 58 éve van jelen a magyar kulturális életben, és külön büszkeség, hogy az Alföld a második legidősebb szépirodalmi folyóirat Magyarországon. A folyóirat intézményszerűen és műhelyszerűen működik – hangoztatta, valamint hozzátette, hogy az Alföld olyan nagyságokat indított el pályáján, mint (hogy csak mindössze két nevet említsünk a legnagyobbak közül) Oravecz Imre vagy Orbán Ottó.  Az est bevezetőjében a folyóiratok mai helyzete is szóba került. A tavalyi irodalmi napokon is többször előkerült a kérdés: van-e befogadó-bázisa a folyóiratoknak ma? Kikerülhetetlen és fájdalmas tény, hogy miközben tobzódunk a vizuális ingerekben és kiveri a szemünket a színözön, egyre kevesebben nyúlunk egy-egy fekete-fehér folyóiratért. Egyre csökken az igényes irodalmat szeretők száma, megcsappant az érdeklődés a folyóiratok iránt.  Aczél Géza megjegyezte, általános jelenség, hogy a folyóiratok példányszáma egyre csökken. 

Népszabadság

A győri Fidesz nem kér a debreceni sikerreceptből.

Egy ideje semmi hír a Debreceni Vagyonkezelőről, minden debreceniek holdingjáról. Pontosabban: semmi nyilvános hír. Leszorult a városi sikermarketing dobogójáról, amin mostanság az ország legnépszerűbb politikusa, a Leonardo-móka és a 2010-es olimpia rendezésének reménye osztozik, egymás között váltogatva az első három helyet. A holdingról csak kósza hírek szállonganak, informális információk az igazgatóság elnökének kézivezérlést preferáló módszereiről, a tagvállalatok közti villongásokról, a takarékossági és hatékonysági igyekezetek zátonyra futásáról, az expanzió megtorpanásáról. És azt sem sikerült megnyugtatóan kommunikálni, hogy a korábbi nagy fogadkozások és melldöngetések ellenére mégis privatizálni kell a holding egyik tagvállalatát és magát a repülőteret. A debreceniekkel meg egyre nehezebb elhitetni, hogy nekik jó a holding, mivel semmivel sem élnek jobban, semmit sem kapnak olcsóbban, mint ama városok lakói, ahol a közcégeket nem tömörítették önkormányzati részvénytársaságba. Egyébként nincs gond, a nyereséges tagvállalatok szedik a pénzt a lakosságtól, amit jórészt elköltenek a veszteséges tagvállalatok, főként a holding médiadivíziója.

Kósa Lajost és Orbán Viktort párhuzamba állítani – többnyire szembefordításuk szándékával – nem újkeletű témaválasztás a médiában. Most két, egymáshoz igen hasonlatos videóprodukció mutatja be Kósát és Orbánt családapaként, sportolóként, felelős politikusként, kedélyeskedő férfiemberként. Mintha ugyanaz a kéz írta volna a forgatókönyvet, oly kísérteties a hasonlóság.

Az Orbánról szóló „dokumentumfilm” hamarabb került a nagynyilvánosság elé, a pártelnök honlapján látható október 31. óta. A Kósát bemutató „riport” ezt követően készült, és tegnap – november 11. – adta a tv2 Napló című magazinműsora, ami kétségtelenül nagyobb nézettségű, mint az OV TV.

Kampányfilmek ezek – ugyanilyen megmosolyogtatót láthattunk tavasszal a köztévében Gyurcsány Ferencről (család, kocogás, értekezlet, parolázás a közemberrel stb.). Mintha marketingháború folyna a két fideszes vezető között. Csakhát nehéz a döntés, mert a láttatók szerint igen hasonlatos a két eladandó termék, ugyanarra a kaptafára szabott mindkettő reklámja. Pepsi vagy Coca?

Ez a két produkció nem Orbán Viktorról és Kósa Lajosról szól, összetettebb és bonyolultabb emberek ők annál, mint a hollywoodi filmek jóságos amerikai elnökei. Mindkettő megérdemelné, hogy igazi dokumentumfilm készüljön róluk – amire Magyarországon sajnos semmi esély.

Ez a két produkció arról szól, hogy a marketingesek szerint miként kell szeretetreméltóan bemutatni a politikusokat. Arról szól, hogy marketingeseik mennyire hülyének nézik a magyar népet.

Aki nem látta, most bepótolhatja, elvégezheti saját hülyeség-tesztjét:

Orbán Viktor – 24

Mi ad rangot egy díjnak? Az, hogy ki-mi adja, ki(k)nek a döntése alapján, kik kapták-kapják még meg. Ja, és persze az is, hogy mennyi pénz jár vele – mert mi ilyenek vagyunk.

Új díj születik Hajdú-Biharban a nagy Prima Primissima nyomdokain, ma adják át Debrecenben. Ez a megyei területi Prima díj. Az eseményt bejelentő sajtótájékoztatóról megjelent tudósítás szerint első alkalommal Görömbei András akadémikus, irodalomtörténész, Kiss Karola festőművész és a Debreceni Hajdú Táncegyüttes kapja, egymillió forintos jutalommal jár. A sajtóbeszámolóból nem derül ki, hogy valójában ki alapította a díjat, az sem, hogy ki döntött az elismerésben részesülő személyekről. Akik közül Görömbei András és a Debreceni Hajdú Táncegyüttes neve saját területükön kívül is ismert, míg Kiss Karoláé azon belül sem nagyon.

Tájékozatlanságunkat orvoslandó a Google-hoz fordulhatunk, esetünkben csekély eredménnyel, de egy képkereskedéssel foglakozó pécsi honlapon azért találhatunk egy életrajzot a debreceni festőről.

„1972-ben született a Szamos és a Tisza folyók által övezett Fehérgyarmaton. Tunyogmatolcson nevelkedett (innen ered a festményeken látható aláírás is ,,Tunyogi” Kiss Karola, azaz T. Kiss K ) , majd Debrecenben folytatta tanulmányait. Már gyerekkorában kimagaslani látszott az a tehetség, melyet később számos neves művész meglátott munkáiban, és próbált a teljesség igényével felszínre hozni. E művészek társaságában magánúton fejlesztette a képzőművészet számos ágazatában képességét. Ennek eredményeképpen életének már korai szakaszában több pályázaton vett részt kimagasló eredménnyel. Több éven át tagja volt a debreceni Medgyessy Ferenc Képzőművészeti Körnek, valamint a Szabad Képző- és Iparművészek Országos Szövetségének. Első önálló kiállítása 15 éves korában volt látható Debrecenben. Ezt számos tárlat követte. 1988-tól rendszeresen részt vesz egyéni és több alkotóval közös tárlaton. Tehetségével kiérdemelte a Tunyogmatolcsi Petőfi Sándor Általános Iskolában található Petőfi portré elkészítését. Az ország több közintézményében megtalálhatók alkotásai. Festményei nem ismernek ,,határokat”, már külföldön is láthatók. Napjainkban Debrecenben él és alkot. Nyaranta művésztelepeken vesz részt, hogy tehetségét gazdagíthassa, hogy tapasztalatokat gyűjthessen, és főleg, hogy még teljesebben kiélhesse az alkotás iránti vágyát.”

Remélhetően a mai díjkiosztáskor valami izmosabb laudációval fogják a díjazók a publikum figyelmébe ajánlani. Igaz, azt is szokták mondani hozzáértők, hogy egy festőművészről nem dumálni kell, elegendő megmutatni alkotásait. Ha így van, akkor legyen így, íme kettő.

Nyár (70x100 cm, olaj-fa)

Rejtély (45x60 cm, olaj-fa)