Árva honlapok, félárvák

Milyen szomorú tud lenni egy internetes megálló, amit odahagy a tulajdonosa!

Mintha még mindig másnapos lenne az ország, nem akarna 2007-re ébredni. Fordul még egyet a 2006-os vackában, fejére húzza a takarót, hogy a politikai töltető tévécsatornákat se lássa, amikben lankadatlanul ismétlik a tavalyi konzervműsorokat. Sok vészterhes előjelű prognózis itt, idióta cseverészések amott. Csupa romlott áru.

Mit lehet ilyenkor tenni? Böngészgetünk a neten, vissza-visszanézünk néhány régebben látogatott helyre, van-e ott friss cucc. Például az országgyűlési képviselők személyes honlapjain. Hát…

A két nagy párt debreceni rivális jelöltjei közül csak kettőnek volt-van sajátja. A fideszes tavaszi jelöltek – és egyben befutók – helyi hármasfogatából Kósa Lajos és Pósán László nem tartotta fontosnak, hogy becses nevével bejegyzett honlapja legyen, Halász János azonban igen. Ez nagyon dicséretes így a 21. század elején, az azonban már kevéssé, hogy a produkció 2006 februárjában befagyott. Minden bizonnyal addig volt rá szüksége a gazdájának, pusztán a kampány idejére kellett. Ki lehetne rá írni keresztbe: „Kedves választópolgárok, győztem, legközelebb találkozunk négy év múlva!” Mint egy érettségi tabló…

Aki nem nyert a tavaszi országgyűlési voksoláson egyéni választókerületben (bár listáról szintén a Parlamentbe került), annak fontosabb lehet a további jelenlét saját honlapján. Erre következtethetünk Oláh Lajos internetes megmutatkozásából. (A másik két szocialista jelöltnek, Forgács Barnának és Rónai Györgynek nem volt neves helye a neten.) Oláh honlapja sem pörög ezerrel, de követhető rajta a politikus ténykedése, folyamatos a frissülés, ahogy az illik, ha már valaki felpakolta magát a világhálóra, és szeretne elkerülni azt a látszatot, hogy csak négyévente mosolyog a lakosságra.

„…és kívánok még nagyon sok boldog másnapot!” Évzáró mulatság zenével, olykor sisakban.

Kossuth modeme

Csak ki kellett várni az év végét, hogy örvendhessünk 2006 legnagyobb blődli benyalásának.

Ami nem pusztán helyi vonatkozású, mert egy országos orgánum izzadta ki magából e gyöngyöt, a tavaly Pulitzer Emlékdíjjal kitüntetett Figyelő online változata.

Hihetetlen értékeket rejt a debreceni Modem – így ünnepli a publikáció címe annak a heroizmusnak a termékét, ami egy elfuserált irodaház üzletileg megalapozatlan igyekezetéből galériát kreált, közpénzzel mentve meg a magánberuházót, aminek élére puccsszerűen nevezték ki a polgármester korábbi beszédíróját.

Volt, ami volt, legyinthetnénk, de mi lesz a lesz – kérdezhetjük. Ebből a primitíven önárulkodó promóciós írásból például megtudjuk, hogy „négy országból várnak látogatókat” Debrecenbe, aztán felsoroltatik Szlovákia, Románia és Ukrajna, ami egyből három, de olvasóként mi kisebb ötölés után még hozzágondoljuk magát Magyarországot is, ahonnét látogatókat várhatnak – így legyen a négy. És jövőbe révedő iszapos tekintetünkkel már látjuk a határokon áthúzó szlovák, ukrán és román buszokat, amiken utasaik már igen nagyon fészkelődnek, de nem az egykori KGST-piacok maradékainak izgalmas közelsége miatt viszket a fenekük, hanem mert a modern művészet oltárán akarnak áldozni kultúraélvezeti áhitattal. Úgy legyen, úgy legyen! De nem úgy lesz, tudhatja ezt bárki, aki nem akar hazudni se magának, se másoknak.

A modern galéria – ha már lett, ahogy lett – tényleg lehetne kitörés Európa, a világ felé, ha az akarna lenni. Messzebb nézhetne a szlovák-ukrán-román reményeknél, ha ingatlanbizniszes és kádertemetős fogantatása után tényleg lenne jövőképe, emelkedettebb szakértőgárdája, sok-sok pénze. De nincs. Ennyit beletettek, aztán lehet faragni az artos jégszobrokat az udvarán.

Van azért egy csiklandósabb aktuál hozadéka is a Modemnek, amiről csak a belső szobákban szoktak szólni. A kiállítás alapja ugyanis az Antal–Lusztig-gyűjtemény, kölcsönadó tulajdonosa zsidó ember, amint a kiállítottak jelentős része is. És ez jó, mert a szélsőjobbal és a nyíltan antiszemita vezérszurkolói gárdával aktív és szoros kapcsolatot tartó városvezetés ezzel tudja ország- és világhírré tenni, hivatkozási alapként felmutatni, hogy ő aztán nem, hát mindenki láthatja a Modemben.

De túllocsogom a lényeget. Tehát a blődli cikk így kezdődik:

Mekkora baromság! Volna néhány gondolatom az utolsó tagmondat kapcsán, de én nem akarom megsérteni Kossuth Lajost azzal, hogy ezekkel együtt emlegetem.

Pasziánsz, avagy az elkártyázott becsület

Az év utolsó munkanapján emlékezzünk meg áldozatos képviselőinkről, akik feledve önös érdekeiket, csak a választókért ténykednek éjt nappallá téve, áldassék a nevük!

Például Balla Irma önkormányzati képviselő neve is, aki ezen a fotón látható, amint unatkozó laptopját szórakoztatja egy kártyajátékkal azon decemberi közgyűlésen, ahol megszavazták a város lakosságát sarcoló drasztikus áremeléseket és tárgyalták a jövő évi költségvetést. Balla Irma a Fidesz színeiben jutott be ismét a debreceni képviselő-testületbe, civilben nyugdíjas pedagógus. Átlagos képviselőnek tekinthető, szinte sosem zavarja felszólalásaival a közgyűlés munkáját. Olykor aktív a városházán kívül, például tavaly márciusban, amikor egyike volt a miniszterelnököt síppal riogatóknak. Ha pedig választókerületének lakosai érdekében kellene tennie valamit, akkor inkább passzív.

Mint a többi. Mert ne legyünk igaztalanok Balla Irmával szemben azzal, hogy csak őt pécézzük ki. Vannak a kormányzó képviselők között mások – ugyan nem sokan –, akik a városházán kívül megbecsült emberei szakmájuknak, tisztes polgárok, de amikor a Fidesz-frakció tagjaként leledznek, már oda a becsület. Legkevésbé őket lehet megérteni – az amúgy is gazemberekre, kisstílűekre, megélhetési talpnyalókra és karrierista köpönyegforgatókra most ne pazaroljunk itt szót. Miért akar helyi politikus lenni egy tisztes ember? Hogy tegyen a választók, a polgárok, a város érdekében. Persze. Meg hát jól jön az a hatszámjegyű összeg is, ami a képviselői munka honoráriuma, a kisebb-nagyobb előjogok sora, a kétségtelenül meglévő helyi presztízs, a hatalom közelségének bársonyos melege.

Mindezekért cserében azonban kussolni kell a kormányzó többség frakciójában, szavazógépként nyomogatni a gombokat, nem kérdezni, nem kételkedni, csak bólogatni, bólogatni, bólogatni. A szűk városvezetés ugyanis csak ennyire tart igényt. A legszűkebb városvezetés számára pedig igen sajnálatos dolog ez a demokrácia, meg felesleges időpocsékolás, a frakciótagoknak szóló üzenete pedig egyértelmű: Tartsd a pofád, és tedd, amit mondok, mert nélkülem te sose lettél volna képviselő! És aki nem így tesz, vagy csak kicsit akadékoskodó-okoskodó, esetleg ezt-azt kikotyog piásan, vagy többnek gondolja magát a nyáj más birkáinál, azt a következő választáson már nem indítják, így hát képviselő sem lesz újból, s örüljön, ha megmarad a civil állása – mert hosszú ám a városvezetés keze, messzire elér.

Szarvas és szomorúság

Annyira nagyon köztudott, hogy mi vagyunk a legjobbak, ezért aztán nagyon nehéz elviselni, hogy nem mi vagyunk a legjobbak. Bunda!

A Magyar Televízió Főtér című műsora (idén már harmadik alkalommal) versenyt hirdetett AZ ÉV TELEPÜLÉSE cím elnyeréséért. December elején egy ötven perces válogatással emlékeztették a nézőket arra, hogy 2006-ban mely városokat, falvakat mutatta be a Főtér című országjáró sorozat, és ezek közül a települések közül a nézők választhatták ki azt a filmet - illetve várost, falut -, amelyre voksolhattak – adta hírül és hirdette a királyi köztévé.

Az idei települések között Debrecen is szerepelt, a városvezetés pedig nagyon szerette volna, hogy ők nyerjenek, azaz Debrecen. A cél elérése érdekében közleményt adott ki a város sajtóirodája, ami voksolásra buzdította a helyi népeket, a városi médiát meg arra biztatta, hogy az is biztassa a cíviseket.

Sikertelenül. Még dobogós hely se jutott.

Ma eredményt hirdettek.

Mi történhetett, hogy a felsőbb biztatások ellenére a tizedannyi lakosságú Szarvasról több voks érkezett, mint Debrecenből? (Ráadásul az egész ország voksolhatott, s nem is feltétlenül és pusztán a helyi lakosok lokálpatriotizmusára lehetett számítani.) Vagy gyenge hatékonyságú az önkormányzati sajtó, vagy a debreceniek (és mások) nem tartják az év településének a cívisvárost. Nem vagyunk ám ehhez hozzászokva, kérem!

Esetleg az történhetett, hogy a balos kormányhoz húzó közszolgálati tévénél megbundázták a szavazást, nehogy a bűnös őrváros győzzön. Aha!

Ezzel csak az a gond, hogy Szarvas polgármestere is fideszes, ráadásul nagyobb arányban választották meg, mint a debrecenit. Még annál is nagyobb arányban!

A Szarvasról készült műsor itt látható, a debreceni produkció meg itt.